Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)
már akár nyílt, akár többé-kevésbé burkolt formában az egész kontinens német uralom alatt áll. Ha azonban abból indulnak ki, hogy magának az angol szigetországnak megszállása, mint túlságosan kockázatos dolog, meg sem fog kíséreltetni, vagy ha igen, úgy nem fog sikerrel járni, a háború egy interkontinentális háborúvá változott át. Ha a németeknek nem sikerül a háborút ez év folyamán, azaz gyakorlatilag véve ez év őszéig teljesen megnyernie, úgy azt már sohasem fogja megnyerhetni. A továbbiakra nézve a nézet az, hogy Anglia defenzív magatartást fog mindaddig tanúsítani, amíg légi hadereje az amerikai szállításokkal együtt nem fogja elérni az ellenfél ugyanezen haderejének sokszorosát. Mivel azzal is tisztában vannak, hogy az ellenfél azaz Európa sem gazd. sem belpolitikai összeomlásra most már nem számíthatnak, a háborút katonailag, mégpedig 1. a levegőben. 2. a tengeren kell megnyerniök. A levegőben azáltal, hogy idővel fokozatosan Németországban magában, de más területen is, ahol a német katonaság vagy kat. objektumok vannak, minden ily objektumot teljesen rommá fognak bombázni. Jelenleg főleg az ellenfél tengerparti kikötőit és az Angliához közel eső gyári gócpontjait bombázzák, ami defenzív jelleggel bír az invázió előkészítésének megakadályozására. Idővel azonban, mint mondják, az angol- amerikai hadiipar, mely az egész európai tehát az ellenfél kezében levő hadi gyáriparnak mintegy hatszorosát jelenti, úgy fogja ontani a repülőgépeket és mindennemű hadianyagot, hogy ekkor Anglia és Amerika (mely addig bizonyára de jure is be fog avatkozni) az ellenfél légi erejének öt sőt tízszeresével is fog rendelkezni. Ez pedig szerintünk okvetlenül be fog következni, mert az angol—amerikai oldalon levő hatszoros hadiiparból legalább 4 egység Amerikában fekszik, hol nem lehet ezeket a gyártelepeket az ellenfélnek a levegőből elpusztítania. A külügyminiszter és mások is kiemelték előttem, hogy teljesen tudatában vannak annak, hogy Németország és Európa ilyen rommá bombázása emberi és kulturális szempontokból mily rettentő erkölcsi és anyagi kárt és felelősséget jelent, de más módot az ellenfél katonai leverésére a szárazföldön, mint ezt és a legszigorúbb tengerzárt a tengereken nem látnak. Ama megjegyzésemre, hogy ez a kilátás Európa egyéb államai és nemzetei számára melyek közül egyetlen sem harcol közvetlenül Anglia ellen, mily igazságtalan és borzalmas, a külügyminiszter és minden más tényező, kikkel beszélgettem, azt felelték, hogy ezt rendkívül sajnálják, de más megoldást nem tudnak elképzelni, hacsak az ellenfél ezen harc hasztalanságát be nem látva közben békét nem kér. De ez esetben is a jelenlegi német regimmel tárgyalni Angliában ma senki sem hajlandó. Anglia tengeri hadiereje ma még egészben véve intakt, az időközben elsüllyesztett hadihajók főleg destroyerek pótlása saját építés és amerikai hajók átengedése útján kiegyenlítődött. Ezzel szemben utalnak arra, hogy a német hadiflotta 40, az olasz 30%-át megsemmisítették v. használhatatlanná tették. A hadihelyzettel foglalkozó fenti rész befejezéseként hangsúlyozni kívánom, hogy annak részleteinek tárgyalásába nem bocsátkozhattam, mert erre a kat. attasé hivatott, kinek bizonyára meg vannak a saját értesülései és elgondolásai. így én e tekintetben csakis a legmagasabb és illetékes személyiségekkel lefolyt beszélgetéseim katonai vonatkozásait jelenthetem, valamint azon benyomásaimat is, melyeket szerezni módomban volt. 1103