Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)

II. Belpolitikai helyzet Churchill miniszterelnök tekintélye még ma is minden külpolitikai és katonai kudarc dacára eddig legalább érintetlennek mondható. Ez kontinentális politikai észjárással megítélve kissé hihetetlennek látszik, azonban így van. Churchill maga ma nemcsak Anglia, de az egész Angol Birodalom, sőt talán az angolszász világ megszemélyesítője. Népszerűségét részben egyéni tulajdonságainak is köszönheti. Igazi angol, akinek nincsenek idegei, aki esténként bizonyos alkoholmennyiség elfogyasztása után szivarra gyújtva félelem nélkül a kísérő detektívek kétségbeesésére gyalog járja be London ama részeit, ahol a bombák legsűrűbben estek, beszélget a munkásokkal, teázik a kantinokban és a végső győzelmet hirdeti. Utána következik az angol király, aki egyénileg ugyan jelentéktelen ember, de kinek lakóházát éppen úgy már többször érte bombatalálat, mint sok alattvalójájét, amivel a németek hihetetlen szolgálatot tettek az angol király tekintélyének és népszerűségének. Maga Churchill mondotta nekem tavaly, hogy már alig várja, hogy az ellenfél Londont végre bombázza, mert ezzel azután fel lesznek rázva az angolok és végre realizálni fogják a helyzet komolyságát. Ez megtörtént, és Anglia húszéves álmából felébredt és egy év óta fajuk minden kiválóságát latba vetve készülnek, tűrnek, és harcolnak. Eden balkáni kudarca után igen heves támadásoknak volt a sajtóban és úgyszólván mindenütt kitéve, de — és ez ismét az angol közélet egyik érthetetlenségei közé tartozik — még mindig hivatalban van. Churchill tartja őt, és az ő népszerűsége elég arra, hogy Edent ki nemcsak egyénileg ügyetlen, de „peches ember" is, (mert minden, amibe belefogott mindig balul ütütt ki pl. a szankciók stb.) az angol közvélemény továbbra is megtűrje. A kormányban Churchill után a legsúlyosabb és legnépszerűbb ember Bevin, kire azt mondják, hogy adandó alkalommal Churchill utóda lehetne. Lord Beaverbrookban Churchill a kormány labour-párti túlsúlyával szemben tart egyensúlyozó elemet. A parlament mindkét háza, ha elhangzanak is a kritikák és kényelmetlen interpellációk, egészben véve teljesen alárendelt minden belpolitikai szempontot a háborúnak. Addig amíg a háborús helyzetben olyan rosszabbodás nem áll be, amely magának a Birodalomnak létét volna alkalmas megrendíteni, Churchill tekintélye azt hiszem megingathatatlan. Ő képviseli a megalkuvást nem ismerő, a harcot minden áldozat és minden átmeneti kudarc dacára is akármeddig folytatni kész angol nemzetet, ő ma az angolszász faj kitartásának, szívósságának, elszántságának, sőt helyenként humorral vegyes sportszerűségének megszemélyesítője. Beszédeiben minden hibát, kudarcot nyíltan beismer, semmit sem ígér, sőt rámutat arra, hogy a háború hallatlan áldozatai csak most kezdődtek meg, de mindig képes volt eddig beszuggerálni az angol nemzetnek a végső győzelembe vetett törhetetlen hitet. Igen sok angol, kikkel erről beszéltem, egyszerűen csak azt mondotta nekem, hogy tudja jól, hogy mennyi sikertelenség volt eddig és lesz is még, de a British Empiret megverni lehetetlen, ha az Amerikával egyesülve harcol, miért is győzni fognak, de hogy mikor, hogyan és mi által, azt ma nem lehet előre látni. Ez az a mondás, amit minisztertől le egészen a taxivezetőig mindenkitől hallani. Defetizmus Angliában oly ismeretlen fogalom, mint pl. a félelem a bombáktól. Az angol nemzet erkölcsi ereje, elszántsága és áldozatkészsége ma 1104