Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)
vizsgálás céljából való figyelembe vétel tárgya sem lehetne. A területi engedmények gondolatát a limine elutasították és úgy vélekedtek, hogy a balkáni és dunamedencei kérdések megoldása regionális megegyezések keretében is elképzelhető. Mindezek a szempontok a konferencia befejeztével közzétett kommünikében is kifejezésre jutottak 6 3 s ezért szükségességét láttam a Pester Llyod ismeretes cikkének megjelentetését. 6 4 A cikk konklúziójában kifej11 1 T - 'il' Nagyméltóságod _ , ., tett álláspontunk lényégéről egyebkent Méltóságod a z utján is értesítést kapott. Rámutatott a cikk arra, hogy a kommüniké harmadik pontja veszélyesen emlékeztet arra a szellemre, mely annakidején a kis-entente-ot fűtötte, hangsúlyozta annak a szükségességét, hogy tisztáztassék, mi értendő „nemzeti terület" alatt és felvetette a kérdést, vájjon helyes volt-e Magyarországgal szemben a korábbi helyzet in peius megváltoztatása révén a meggondolatlan provokáció útjára lépni. Amint várható volt, a cikk az egész külföldi sajtóban, de különösen a közvetlenül érintett fővárosokban a legnagyobb feltűnést keltette. Különösen Bukarest és Belgrád fogadta idegesen álláspontunkat, amit egyébként Rasic követ előtt közvetlenül is kifejtettem, megmondván neki, hogy a konferencia magatartása nálunk a legnagyobb decepciót keltette. A jugoszláv kormány idegessége arra vezetendő vissza, hogy nemcsak a magyar—jugoszláv közeledés további esélyeit látta veszélyeztetve jelenlegi nehéz bel- és külpolitikai helyzetében, hanem annak a felismeréséhez is eljutott, hogy ama álláspontunk leszögezése után, miszerint nem vagyunk hajlandók a függőben levő kérdések rendezésének ad calendas graecas való elhalasztásába belemenni, a magyar—román viszony enyhítésére irányuló törekvései is meghiúsítottnak tekinthetők. Ama interpretációnkkal szemben, hogy a konferencia határozatai az eddigi helyzetet in peius megváltoztatták, a belgrádi külügyminisztériumban ismételten leszögezték, hogy a konferencia semmi új kötelezettséget nem rótt tagjaira. Viszont a török külügyministerium politikai osztályának vezetője Szófiában való átutaztában az ottani belga követ előtt azt a kijelentést tette, hogy a kommüniké harmadik pontja a kötelezettségek kiterjesztését jelenti, piert a nemzeti területek felett való közös őrködés a tagállamok egész területére és így a Balkánon kívüli határokra is vonatkozik. 6 5 Hasonló értelemben nyilatkozott a török külügyi vezértitkár helyettese — még külügyministere visszaérkezte előtt — ankarai követünkkel szemben. 6 6 Ezzel szemben maga a török külügyminister kifejtette ankarai követünk előtt, hogy a kommünikének szóban forgó 3-ik pontja esetleges német— 6 3 Lásd e kötet 523. sz. irat 133. sz. jegyzetét. 6 4 Lásd e kötet 526. sz. irat 139. sz. jegyzetét. 6 5 Lásd e kötet 541. sz. iratát. 6 6 Az ankarai követ 1940. február 8-i 15. sz. táviratában közölte a külügyminiszterrel, hogy a török külügyminisztérium vezértitkár helyettese a belgrádi konferencia zárókommünikéjének fontosságát a 3. pontban látja, mert az a belső határok közös védelmén túlmenőleg a külső veszélyekkel szemben is szolidaritást mond ki. (Küm. számjel. Ankarai követség számjeltáviratai. 1940. I. 28) 732
