Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

Egyáltalán nem riaszt meg minket az a lehetőség, hogy a románok megtámadnak. Előkészületeink ebben az irányban gyorsan folynak. Legfontosabb természetesen, hogy három napos előnyünket mellyel jelenleg román hadsereg mozgósítási tempója felett rendelkezünk, el ne veszítsük. Magyar hadsereg semmi esetre sem fog támadni, de román támadás esetén minden koekázatot vállal. Felkérem Méltóságodat, újból és sürgősen kérdezze meg román külügyminisztert, mi célt szolgálnak koronatanácsban elhatározott nagymérvű katonai előkészületek, amelyről román kormány jónak látta hivatalos közleményt is közzétenni. Azzal a gondolattal foglalkozom, hogy amennyiben Méltóságod nem kap kielégítő magyarázatot román katonai mozdulatokról, akkor rövid határidőre felszólítom román kormányt demobilizációra. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy e komoly lépés mily következményekkel járhat. Hálás volnék Méltóságodnak ha ezirányban nézetét sürgősen közölné velem. Hogy képe teljes legyen, csak azt kívánom még megjegyezni, hogy benyomásunk szerint Románia politikailag izolálva van, hadseregünk pedig szakértőink nézete szerint a győzelem minden reményével felveheti küzdelmet jelen pillanatban román hadsereggel. Csáky Kiim. számjel—1939—kimenő—Bukarest. Másolat. 4. NAPIJELENTÉS KNOX BUDAPESTI ANGOL KÖVET ÉS CSÁKY KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1939. március 20. A mai napon megjelent nálam Sir Geoffrey Knox budapesti angol követ és kormánya nevében közölte velem, hogy nagyon nem kívánatosnak tartaná az angol kormány, ha Romániával jelen pillanatban Ruszinszkó miatt konfliktusba keverednénk. Erre én azt válaszoltam, hogy nekem legalább olyan kellemetlen lenne, egy ilyen konfliktus, mint az angol kormánynak és ezért kellő időben értesítettem Bukarestet, hogy semmiféle agresszív szándékom nincs Románia ellen. Egyidejűleg felkértem Románia barátait és a mi barátainkat (Németország, Olaszország, Lengyelország, Jugoszlávia), hogy hassanak csillapítótag a román kormányra és biztosítsák arról, hogy a magyar csapatok a román határt mindenütt tiszteletben fogják tartani. Kértem az angol követet, hogy az ő kormánya is ilyen irányban hasson Bukarestben és figyelmeztesse az ottani kormányt, hogy szüntesse be céltalan mozgósítását, amellyel minden ok nélkül izgatja a magyar kedélyeket. Figyelmeztesse továbbá arra is, hogy a román kormány ne ringassa magát olyan illúziókban, hogy bármilyen kérdésről tárgyalásokat kezdünk vele addig, amíg a román hadsereg mozgósított állapotban van. 88