Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Előszó
ELŐSZÓ A jelen kötet a kiadványsorozat IV. kötete, amely az 1939. március 19-től 1940. május 10-ig terjedő időszak diplomáciai iratait tartalmazza. A második világháború kirobbanása, mint mindenütt, így Magyarországon is sok új problémát vetett fel, különös élességgel világította meg az ellenforradalmi rendszer külpolitikájának sarkalatos pontjait, törekvéseit és irányát. Ezért e kötet iratanyagának összeállításánál nem a tematikai elv vezérelt bennünket, hanem arra törekedtünk, hogy a megjelölt időszakon belül a rendelkezésre álló iratanyag felhasználásával a magyar kormány külpolitikájának lehetőleg teljes keresztmetszetét adjuk. Az ellenforradalmi Magyarország külpolitikájának Közép-Európában a második világháború kirobbanásakor betöltött helyéből és szerepéből adódóan azonban, bizonyos témák szükségszerűen kiemelkednek, s nagyobb súlyt kaptak a kötetben. Ennek megfelelően részletesen foglalkozunk a leil'gyel kérdéssel, s ezen belül a lengyel—magyar viszonnyal, a magyar kormány Romániával szembeni revíziós politikájával, a közép-európai semleges blokk kérdéseivel stb. Törekvéseinket természetesen különös mértékben megnehezítette az I. kötet előszavában már említett körülmény — hogy a külügyminisztérium diplomáciai iratanyaga hiányos. Az 1939—1940-es évek reservált politikai iratanyagából olyan fontos tételek, mint a német—magyar viszony ( res. pol. 21.) vagy a szovjet—magyar viszony (res. pol. 24.) csaknem teljesen hiányoznak. E tételekből csak néhány nem iktatott jelentés és más irat állt rendelkezésünkre. Ebből kifolyólag több rendkívül fontos okmány hiányzik a kötetből. (Teleki miniszterelnök és Csáky külügyminiszter 1939. április 28 — május 3-i berlini megbeszéléseinek jegyzőkönyve; Teleki miniszterelnök 1939. július 24-i Hitlerhez és Mussolinihez írott levelei; Csáky külügyminiszter 1939. augusztus 8-i salzburgi és augusztus 18-i római megbeszéléseinek jegyzőkönyve stb.) Ezért a szerkesztés folyamán arra törekedtünk, hogy a hiány bizonyosfokú pótlására, ott ahol erre lehetőség volt, e részeknél lábjegyzetben megjelöljük a külföldi forráskiadványok megfelelő okmányait, s szükség esetén ezekből lábjegyzetben részleteket is közöljünk. A lehetőség szerint általában igyekeztünk a közölt iratokat összevetni más okmánykiadványok irataival és az ugyanazon témára, tárgyalásra stb. vonatkozó iratoknál lábjegyzetben utaltunk a megfelelő forrásra. Az iratközlés módszerei az előző köteteknek megfelelőek. A kötet használatának megkönnyítése miatt azonban az iratközlésre vonatkozó megjegyzéseket megismételjük: A külügyminisztérium iratanyagát a beérkező és kimenő iratok két nagy csoportjára oszthatjuk. A beérkező iratok csoportjába tartoznak a követi jelentések, számjeltáviratok, levelek, 7
