Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

az elveknek a világánál hasonlítsuk most már össze a két kínálkozó lehetőséget, tudniillik a szerb és a román megoldást. A román megoldás abból állana, hogy az összes magyar, valamint az összes románság egy foederatív államalakulat keretébe jutna, amelynek három tagja lenne, nevezetesen Magyarország a Királyhágóig, Erdély plusz Krassószörénymegye és Temesmegye keleti részei: a regátbeli Románia, Besszarábia és Déldobrudzsa nélkül, illetve Romániából az, amit Oroszország meghagyna. Magyarország mai keleti határa és a Királyhágó közt lakó románság nagy részét ki kellene cserélni, a bukovinai magyarság, a moldovai csángók és főleg Bukarestben és más nagyobb városokban élő székely és Erdélyből származó magyarsággal és az Alföldről kellene még magyar áttelepítés révén a réseket kitölteni. Ebben az államalakulatban a magyarság volna a mindenkép, tehát katonailag, pénzügyileg, gazdaságilag és kultúrában is erősebb fél; a vezetés tehát ebben az esetben úgy, mint az a Monarchiában az erősebb Ausztria "* kezében volt, Magyarország kezében volna. Ez az államalakulat Olaszországra támaszkodhatna elsősorban; de nem forogna fenn semmi oly ok, hogy ne tarthasson fenn jó viszonyt Német és Oroszországgal is. Ezzel szemben alig képzelhető el hasonló foederatív összeállítás Jugoszláviával, mégpedig három okból: 1. Mert a mai Jugoszlávia határait nem gaiantálhatjuk, sem Bulgáriával, sem Albániával, sem Olaszországgal szemben, de belső szétbomlásának a megakadályozására sem vállalkozhatunk, horvát, szerb, bosnyák, macedón stb. részekre. 2. Mert soha sincs kizárva, hogy a szerb nép egy szép napon, csak azért, hogy bidgár revindikációk orosz támogatását megakadályozza vagy azért, hogy Bulgária területének a bevonásával egy nagy Délszláv Birodalom élére álljon, magát újból teljesen a nagy Orosz protektor vezetése alá nem helyezi. 3. Mert Jugoszlávia bármikor könnyen újból szembekerülhet Olaszországgal, amelyről különben sem tudható, hogy egy szépnapon nem fogja-e Jugoszlávia szétbomlását és liquidációját munkálni. Nem volna tehát a magyar nemzeti érdekekkel összeegyeztethető bármilyen foederatív vagy ennél még lazább államjogi kapcsolat sem evvel a déli szomszédunkkal. Itt meg kell elégednünk a külpolitika terén mozgó barátsággal, messzebbmenő államjogi kapcsolat nélkül, amely kapcsolat épp ezen lazább mivolta folytán, azután bizonytalanabb is lenne; de épp ezért, ha csak ilyen laza jugoszláv barátságra bíznók biztonságunkat, tekintettel arra, hogy Románia és a csehszlovákok esküdt ellenségeink maradnának, az az eset is előállhatna, hogy egy szép napon a régi kisententehoz hasonló összefogás újból megszületne ellenünk, amit nem kell bővebben fejtegetnem, hogy elkerülni életkérdés reánk nézve. Ös szefoglalva az e pontról mondottakat: 1. Régi területeink visszaszerzése szükségessé teszi, hogy a körülményekhez külön alkalmazkodva, legalább egyik fronton a kiegyenlítést keressük. Hogy ezt melyik oldalon tesszük csak annyiban fontos, amennyiben ott kell ezt keresnünk, amely oldal azzal kecsegtet, hogy a legkisebb áldozattal jutunk majd célunkhoz. 48* 755