Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

jogosan igényt tart, mert ez a minket is azzal a nagyhatalommal állítana szembe. Viszont nem állhatunk össze végleg olyan szomszédokkal sem a védelmi erők fokozása érdekében, amelyről nem vagyunk biztosak, hogy egy szép napon tartja nem-e magára nézve a legokosabbnak, hogy valamelyik nagyhatalomnak a kettő közül magát alávesse. 3. Mentől szorosabb a német—orosz viszony, annál inkább keressen Magyarország támaszt a vele azonos érdekekkel bíró harmadik nagyhatalomnál Olaszországban. A kisebb szomszéd államokkal szemben pedig a következőket lehet elvileg követelményként felállítani: 1. Miután három ellenséges szomszéd vesz körül és mi egyedül, katonailag képtelenek volnánk egyszerre kettővel, mégkevésbbé hárommal a küzdelmet felvenni és csak akkor léphetünk fel valamelyikkel szemben a sikerre való kilátással, ha a két másikkal szemben fedve van a hátunk, akár azáltal, hogy vele kiegyeztünk, vagy legalább egy modus vivendit csináltunk, akár azáltal, hogy vele szemben egy másik állam fegyveres támogatására számíthatunk, akár úgy, hogy ez az állam valamely más módon van ártalmatlanná téve, amint például ez az eset jelenleg a cseheknél fort)g fenn. 2. Azt, hogy melyikkel kell és lehet végleg leszámolnunk és melyikkel kell e célból átmenetileg kiegyeznünk, nem mi, hanem az általános európai helyzet és a momentáni politikai körülmények és lehetőségek döntik el, viszont azt, hogy a Dunamedence, valamint a mi biztonságunk érdeke, a német és orosz előretöréssel szemben, melyik szomszéddal való állandó összefogásunkat teszi kívánatossá a jövőben, nem ilyen efemer körülmények, hanem állandó szempontok és az ezekre való tekintet határozzák meg. Ezen szemszögből nézve a helyzetünket, ma lígy fest a helyzet, hogy Romániával való leszámolás eszközölhetése érdekében Jugoszláviával kell a megegyezést keresnünk, de nagy kérdés, hogy ha egyszer Erdélyt visszavettük, ami csak háború révén sikerülhet és ha Románia visszaadta Besszarábiát is az orosznak, a Dobrudzsa déli részét pedig Bulgáriának, hogy akkor — nem-e vele kell, de nem elébb, egy végleges megegyezést keresnünk valamely konfoederáció formájában és nem a szerbekkel, akikről előrelátható, hogy előbb-utóbb újból csak a nagy szláv testvér, az orosznak a bűvkörébe fognak visszakerülni, különösen, ha Olaszországgal összeütközésbe jönnének. Hogy vagy a szerbbel, vagy a románnal, de valamelyikkel mindenkép össze kell állnunk éspedig valamely szorosabb kötelékbe, ha területileg a régi Magyarország féligmeddig is kiegészült már, az nézetem szerint teljesen elkerülhetetlen, ha a csehszlovák—osztrák orientációt nem tartjuk a fent már előadott okokból kívánatosnak, vagy lehetőnek. ^ Elkerülhetetlen azért, mert különben két déli szomszédnak ellenünk való összefogása idővel többé-kevésbbé biztosra vehető, ami különösen ha Csehország politikai mozgási képessége csak némileg is helyre áll, rendkívül veszélyessé válhatik reánk nézve. 9* A végleges kiegyezés Romániával csak egy győztes háború esetén lehetséges, Jugoszláviával, habár nem vagyok ebben a tekintetben sem legkevésbbé sem optimista, lehetséges, hogy egy sovány kompromisszumot kedvező körülmények esetén békés eszközökkel is el tudnánk érni. Ezeknek 75 4