Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

A másik tábor nem tudja elképzelni a régi Magyarország helyreállítását máskép, mint bizonyos helyi, esetleg nemzetiségi autonómiákkal. De nem csak ebben diferálnak a nézetek, hanem még egy másik, talán sokkal lényegesebb kérdésben. Azt talán mindkét előbbeni tábor többé-kevésbbé kezdi már világosan érezni, hogy a kitűzött célt csak úgy tudjuk elérni; de még inkább fenntartani és megtartani, az így elért Nagymagyarországot is csak úgy leszünk képesek, ha a három szomszéd közül amelyek úgyszólván bekerítve tartanak, legalább kettővel, vagy ha valamelyik közülük más okból válik ártalmatlanná, legalább még eggyel kiegyezünk. Ezen a ponton azután részben teljesen szétválnak a magyar nézetek, vagy csak homályos és alig átgondolt elképzelésekkel találkozunk. Az egyik rész, amely a nyugati orientációt fenntarthatónak tartja, dacára a már egyszer létrejött német egységnek, Ausztriával és Csehországgal kívánna kezetfogni azért, hogy Jugoszláviával, amelytől területi revindikációnk aránylag a legcsekélyebbek, területi kompromisszumot kössön, amelyet elérhetőnek vél, és Romániával azután leszámoljon. A másik rész amely a nyugati orientációt a német egység létrejötte folytán a múlténak tartja, a jugoszlávokkal szeretne, miután a cseheket elintézettnek tekinti, végleg kiegyezni, és szövetkezni, hogy Erdélyt visszaszerezhessük. Végre van még egy harmadik, talán a legkisebb tábor, amely úgy véli hogy a német—orosz összefogás nem egy efemer átmeneti jelenség, hanem előreláthatólag hosszú időre való megegyezése a két legnagyobb európai nemzetnek, amelynek folyományakép az államaik területei közt lévő kis nemzeti államokat fokozatosan uralmuk alá hajtani és felszívni készülnek és mindkettő délkeleti irányban keresi a maga expanzióját, az egyik a Balkán keleti oldalán Konstantinápoly irányában, a másik a nyugati részen az Adria felé. Ez a tábor ezen nagy veszély láttára lehetőleg olyan nemzetekkel való összefogásunkat óhajtaná, amely ép úgy, mint mi egyfelől a germánok uralma alá jutni nem akarunk, de másfelől a pánszlávizmus fertőzésétől is immunisok. Amikor azt kutatjuk hogy e három tábor közül melyiknek az oldalán van az igazság, azt hiszem legcélszerűbb, ha mindenekelőtt a magyar külpolitikának néhány változhatatlan és geopolitikai helyzetünkből folyó olyan igazságát szögezzük le, amelyeket ennek a kérdésnek az eldöntésénél is feltétlenül figyelembe kell venni. Magyarország általános geopolitikai helyzetéből azt hiszem külpolitikánkra nézve; éspedig először a szomszéd nagyhatalmakkal szemben követendő magatartásunkra nézve, következő szabályok adódnak: 1. Magyarországnak, ha Németország és Oroszország együtt haladnak, minden cselekménytől, vagy magatartástól lehetőleg tartózkodnia kell, amely őt akár az egyikével, akár a másikával ezen nagyhatalmaknak szembeállíthatná; viszont mindent el kell követnie, hogy független fennmaradását valahogyan körülbástyázza. 2. Ezért tartózkodnia kell attól, hogy olyan kisebb szomszéd állammal álljon össze, akár valamely konfeoderációba, akár külpolitikailag egy blokkba, vagy szövetségbe, amely akár olyan német, vagy oroszlakta területeket tart megszállva, amelyekre ezeknek a nagyhatalmaknak valamelyike 48 A második világháború kitörése 753