Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

úgy hogy a győzők szempontjából is alig lenne értelme annak, ha nem akarják különben is Ausztrián túimenőleg még több német terület elcsatolásával Németországot gyengíteni, hogy csak az általuk túlzottnak ítélt magyar követelések miatt ejtsék el a dunai foederáció osztrák—magyar összeállítás lítján létesülő formáját, mert hiszen a módosított tervvel sem kerülhetnék meg a fennmaradó dunai problémákat, amelyek megoldatlanul nem maradhatnak abban az esetben sem, ha a békét biztos alapokra kívánják fektetni. Hiába ma is igaz az a régi közmondás, hogy annak aki diót akar enni azt meg is kell törnie. A mondottakat összefoglalva: 1. Sem a magyar érdekek, sem az általános európai, sem a tartós béke érdekei nem követelik a német egység felbontását és Németország megcsonkítását, feltéve, hogy más eszközökkel lehet biztosítani azt, hogy Németországban egy az európai békés együttélés előfeltételeit a mainál jobban respektáló, civilizáltabb, humánusabb gondolkodású regime váltsa fel a nácizmust és ha ezenfelül a Dunamedencében élő népek közt oly méltányos kiegyezés létesíthető, amely ennek a területnek teljes reorganizációját teszi lehetővé. Németország megcsonkításával e két cél között egyiket sem lehetne végeredményben dérni, holott Európa békéje elsősorban ettől függ, sőt ilyen eljárás előbb-utóbb visszafelé is síílne el. 2. Ha ezen meggondolások dacára a győztes hatalmak valamely Németországot megcsonkító békének a megkötésére határoznák el magukat, abból a célból, hogy ezúton létesítsenek a német egységbe tartozó területek bevonásával valamilyen dunai foederatív államalakulatot védelmül a német keleti expanzió ellen, ebbe csak azon két feltétel maradéktalan teljesítése esetén menjünk bele, amelyeket fentebb ismertetni voltam bátor. II. Más béketervek, amelyek a német egységet nem érintik. A bevezetőben rámutattam arra, hogy a demokratikus államokban a most ismertetett nézeten kívül, amely szerint az európai békét csakis Németország lényeges területi megcsonkítása útján lehet újra helyreállítani vannak olyan nézetek is, éspedig éppen a legkomolyabb körökben, amelyek visszariadnak ettől és a békefeltételek megállapításánál mindenekelőtt abból a kettős felismerésből indulnak ki, hogy az európai nyugtalanságnak egyik főforrása Németország azon, különben jogosult törekvésének elfajulása volt, amely Németország ellen a Versailles-ban elkövetett igazságtalanságok rendre való kiküszöbölését írta zászlajára, de ezen az úton haladva a mai német rezsim mohó imperializmusára és erőszakos metódusaira vezetett, amelyeknek most már határt kell szabni. — A másik főforrása azonban abban keresendő, hogy Németországtól keletre, a volt Osztrák—Magyar Monarchiát St-Germain és Trianonban darabokra törték és ennek a nagyhatalomnak a területén a kis nemzeti államok egész sorát állították fel ami már önmagában is legyöngítette ezen terület ellenálló képességét a német expanzióval szemben. Ezen kis államok között azonban ezenfelül a határokat teljesen igazságtalanul vonták meg, aminek a következménye azután az 751