Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

2. Még rosszabb lenne a viszonyunk a cseh résszel, amely a tótokat állandóan ellenünk lázítaná és hogy ezt tehesse minden érdekösszeütközés esetén az osztrák párton állana velünk szemben. 3. Az erdélyi kérdés említett megoldása nem jelentene természetesen egy végleges kiegyezést Romániával, sőt legfeljebb fegyverszünetet addig, amíg egy új európai konstelláció Románia újabb betörését Erdélybe lehetővé nem tenné. A velünk foederációban lévő csehek pedig újból Románia szövetségesei lennének velünk szemben az új Monarchián belül is, úgy amint azt már a régi Monarchiában is tapasztalhattuk. Mindennek tetejében teljesen hiányoznának az új foederációból azok az erők, amelyek a régi Monarchiát annyira amennyire összetartották ! A dinasztia és különösen utolsó nagy uralkodójának Ferenc Józsefnek a tekintélye a konzervatív arisztokráciának mindkét államban még nagyjából intakt ereje, a hadsereg egysége és egységes szelleme stb. A mi részünkről ily megoldást mindezen okokból csak azzal a hátsó gondolattal fogadhatnék el, hogy ez lévén az egyetlen mód arra, hogy a régi Magyarország úgy ahogy talpraálljon, ezt nem utasíthatjuk vissza, de az osztrákok és különösen a csehekhez való kötöttségünktől majdan lehetőleg szabadulni kellene; fenntartása érdekében mindenesetre egyetlen egy magyar katona életét sem volna szabad áldoznunk és egyetlen komoly magyar érdeket sem elhanyagolnunk, vagy róla lemondanunk úgy amint azt a régi Monarchiában tettük. Talán lesznek olyanok akik azt fogják mondani, hogy az említett feltételeket hiába kísérelnők meg érvényesíteni, vagy elfogadtatni, ez úgy sem fog sikerülni. Ha ez igaznak bizonyul és mi kitartanánk álláspontunk mellett, természetesen az egész tervezett új dunai foederáció tekintettel központi fekvésünkre lehetetlenné válna. Ebben az esetben a győztes hatalmak még két alternatív megoldás közt választhatnának; vagy még több délnémet területet esetleg egész Bajorországot is sőt továbbmenőleg egész Délnémetországot elszakítanák a Birodalomtól és így alkotnának egy nagy Délnémet államot Ausztria életképesebbé tétele érdekében, vagy újból életrekeltenék Csehszlovákiát a volt magyar és ruténlakta területei nélkül s ezt az államalakulatot kapcsolhatnák valahogyan egybe Ausztriával. Mindkét megoldás azonban és ez könnyen megjósolható, hamarosan azzal végződne, hogy az így megalkotott délnémet jellegű államalakulat újból egyesülne az északnémet részállammal és hosszabb-rövidebb intermezzo és fegyveres konvulziók után a német egység mai formájában újból helyre állana. A mi érdekünk mindenesetre az, hogy ilyen fegyveres elintézéstől távoltarthassuk magunkat úgy mint most, ami csak azért volt lehetséges, mert az utolsó húsz évben sem voltunk kaphatók arra, hogy az anschluss ellen állást foglaljunk, vagy hogy valamely olyan konfoederációba, vagy blokkba belemenjünk, amely annak praejudikálhatott volna. Ilyen megoldással különben a győztes nagyhatalmak természetesen még nem intéznék el a többi Dunai állam ügyét és a Dunamedence reorganizációját sem. Ebben az esetben még mindig fennmaradna megoldatlanul az Erdélyi kérdés és a magyar—jugoszláv viszony is rendezetlen maradna, 750