Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)
hágón inneni többi rész pedig minden további nélkül kerülne vissza Magyarországhoz. 3. Jugoszlávia határa visszaszoríttatnék a Duna—Dráva vonalra. 4. Ausztriával szemben a Fertő melletti határ kiigazíttatnék a javunkra. Erdélyt természetesen nem ajándékozhatják nekünk a nagyhatalmak sem; de szabadkezet adhatnak nekünk, hogy Romániával leszámoljunk saját erőnkből és adhatnak megfelelő financiális és egyéb támogatást, hogy erre felkészülhessünk és ezt keresztül vihessük. Összefoglalva a mondottakat, ha a győztes nagyhatalmak a maguk részéről úgy döntenének, hogy Ausztriát a harmadik birodalomtól elválasztják, hogy ez magvát képezze egy, a volt Osztrák—Magyar Monarchia szerepét betölteni hivatott, új állami foederációnak a Dunamedencében, ezt természetesen megakadályozni nem vagyunk képesek, de idejében kell megértetnünk azokkal akik ezt a tervet készülnek valóra váltani, hogy a szóbanlévő foederációba csak azon esetben léphetnénk be, ha Magyarország újból kiegészülne Szlovákiával, Erdéllyel és a Magyaralföld déli részeivel a Dráva—Duna vonalig; és ha ezenfelül Németországtól a volt osztrák területeknél nagyobb területeket nem választanak el. Ezen két feltételtől eltekinteni azért nem lehetne mert ha ezt az alkalmat nem használnók ki arra, hogy Szent István birodalmát annyira amennyire helyre állítsuk és csonka alakban mennénk bele a szóban lévő foederációba, mi magunk vágnánk örök időkre útját annak, hogy a volt Magyarország újból valaha is feltámadjon, egyfelől azért mert az új rendezés után, amely most már a mi hozzájárulásunkkal is jönne létre a békés revízió minden kilátása megszűnne és minden békebontás sokkal nehezebb is lenne, de sokkal súlyosabb megítélés alá is esne. Másfelől foederációbcli partnereinknek eszük-ágában sem volna később, hogy Magyarország kiegészülése érdekében velünk együtt egy revíziós politikát folytassanak, vagy még kevésbbé, hogy véráldozatot hozzanak érte. De nem mehetnénk bele ily foederációba az említett két feltétel nélkül, még azon okból sem, mert csak ezen feltételek teljesülése esetére bírna a szóbanlévő foederáción belül a magyar rész a legnagyobb területtel és lakosságszámmal; és lehetne ezalapon kilátásunk arra, hogy dacára partnereink nagy gazdasági és pénzügyi túlsúlyának, ezenbelől mégis előkelőbb politikai és különösen katonai szerepet is tölthetünk be. Még így is a szóbanlévő foederáció valóban nem volna egyébb, mint ahogyan ezt a volt Monarchiában gyakran mondták, hogy ,, Heirat auf Kündigung", amelynek életképessége iránt a legnagyobb szkepszis is indokolt. Magyar szempontból gyenge és sebezhető oldalait abban vélem megjelölhetőknek, hogy 1. Osztrák részről még kevesebb megértés volna várható Magyarország érdekei iránt az új alakulatban, mint a háború előtt, tekintettel arra, hogy most már nem csak a dinasztia ügyelne arra, hogy osztrák érdekek fennforgása esetén a magyar érdek háttérbe szoruljon, hanem úgyszólván egész Európa, amelynek folyton remegnie kellene attól, nehogy a drága megtért gyermek újból rossz útra tévedjen, amit Ausztria azután rendkívüli zsarolási készségével velünk szemben állandóan ki is használna. 749