Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

sürgős ez a döntés, épolyan nehéz a feladat, mert nem képzelhető el abszolút tökéletes, vagy még csak jó megoldás sem, hanem csak olyan, amely viszonylag legkevésbbé kifogásolható, csak olyan, amely kevésbé rossz, mint a konkurens megoldás. Ezért azt tanácsolnám, hogy a magyal kormány ne elégedjék meg egy megoldási módozat, vagy javaslat kidolgozásával, hanem dolgoztassa ki a magyar megoldást különféle eshetőségekre, jelölje meg pro foro interno, hogy melyiket tartja viszonylag legjobbnak és állapíts.a meg az értéksorrendet közöttük, mert a különféle lehetőségekhez alkalmazkodni kell tudnunk. Hiszen azt, hogy az elképzelhető megoldások közül melyiket fogják a győztesek választani, nem tudhatjuk előre. Azt sem lehet ma megjósolni, hogy a háborúban álló két fél közül melyik fog győzni, sem azt, hogy ez a győzelem tökéletes lesz-e, vagy mind a két fél végleges kimerülése után köttetik-e meg a béke. Ámbár kevés a valószínűség arra, hogy a küzdelemből Németország kerüljön ki győztesen, mégis korai volna vereségét már eldöntöttnek venni és így szükséges, hogy a magyar kormány győzelmének az eshetőségét is mindig szemelőtt tartsa és erre az esetre is kidolgozza a békekötéssel kapcsolatos terveit. Mégis tekintettel ezen eshetőség csekély valószínűségére, a kérdés tárgyalásánál figyelmen kívül kívánom hagyni ezen esetet és ezért fejtegetéseim a demokratikus hatalmak győzelmének a feltevéséből indulnak ki és erre az esetre kívánnak a követendő magyar békepolitikáról véleményt mondani. Itt mindenek előtt azt kell kutatnunk, hogy a győztes demokráciák milyen békefeltételeket fognak előreláthatólag Németországnak szabni, mert hiszen ezen feltételekhez fogják azután a középeurópai új rendezést is alkalmazni, amely függvénye lesz annak az elhatározásnak, hogy Németországnak milyen sorsot szánnak. A különféle idevágó terveket, amelyekről már ma hallani két cspportoa lehet osztani. Az egyik csoportba azok tartoznak, amelyeknek jelszava ma az, hogy Németországgal ezúttal nem szabad a győzteseknek olyan enyhén elbánniok, mint ahogyan ez Versailles-ban történt és területét lényegesen meg kell csonkítani. Ebben a csonkításban azután természetesen különféle gradációk mutatkoznak aszerint, hogy egyesek egész Délnémetországot és Csehországot, mások Ausztriát és Csehországnak csak cseh lakta területeit akarják a harmadik birodalom testéből kiszakítani stb. Az ezen csoporthoz tartozó tervek bármelyikének elfogadása azonban avval a logikus és ezért el nem mellőzhető konzekvenciával, illetve postulátummal járna, hogy az így elszakított kisebb-nagyobb német területek, hogy önállóan megállhassanak Németországgal szemben, más népek által lakott középeurópai területekkel kapcsoltassanak össze, valamely foederacióba, vagy blokkba. Ezen a réven az elpusztított Osztrák—Magyar Monarchia helyébe hozzá hasonló államalakulat létesülne, igaz hogy változott területtel és más formában. A nyugati hatalmak térképrajzolóinak fantáziája szerint szó van itt azután arról, hogy az elszakított délnémet vagy osztrák részek Magyarországgal és Csehországgal fogassanak össze egy egységbe, esetleg a Habs745