Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

burgok restaurációja mellett és ebbe Szlovákia is valamely formában bevonassék, vagy hogy Ausztria csak Magyarországgal kerüljön össze, a csehek pedig a tótokkal és lengyf lekkel fognának össze egy északi szláv blokkba, amely azután az osztrák—magyar foederációval együtt képezné a védőbástyát Németország expanziós törekvéseivel szemben. A tervek ezen csoportját, miután az egységes nagy Németország területének a dismembrációját, megcsonkítását tűzik ki célul és a békemű elkészítésénél ebből az elgondolásból indulnak ki; dismembrációs, csonkító tervek csoportjának kívánom a továbbiakban nevezni. Ezen tervek leginkább francia körökben keltenek visszhangot, ahol Németország területi megkissebbítésében és lakosság számának lecsökkentésében látják a legfőbb garanciát arra, hogy Németország dinamizmusa féken tartassék. De vannak ezen tervnek hívei angol konzervatív körökben, is ahol a kimondott német gyűlölők, mint Churchill és Eden sem állanak távol ilyen gondolatoktól. A másik csoportba azok a tervek sorolhatók, amelyek a Hitler által megteremtett német egységet, miután ez a történelmi evolúció vonalán fekszik és annak természetes és előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező etapját alkotja, nagyjában érinteni, vagy visszacsinálni nem óhajtják, miután felismerték azt is, hogy Németország megcsonkítása rövidesen csak újabb európai háborúkra vezetne; ez nem jelenti természetesen azt, hogy ezek is Lengyelország újbóli feltámasztását, vagy a cseh nemzetnek a német protektorátus alól való függetlenítését ne tűzték volna ki célul. A lényegét a terveknek azonban abban kell keresni, hogy a stabilabb európai béke előfeltételét nem a német egység újbóli felbontásában, hanem abban keresik, hogy a Németországtól keletre és délkeletre élő kisebb nemzetek és a Dunamedencében élő népek közt létrehozandó méltányos kiegyezés útján közöttük az egymásra utaltság érzését a közös veszéllyel szemben jobban életrekeltsék és ezen az úton annak az egész középeurópai területnek olyan új organizációt adjanak, amely ezt az egész területet a német és orosz expanziós törekvésekkel szemben ellentállóbbá teheti. Benyomásom az, hogy a megfontoltabb angol, sőt francia államférfiaknak és az angol kormány számottevő tagjainak az agyában ez utóbbi csoportba sorolható tervek forranak, de miután ily alapon komplikáltabb és nehezebb a megoldás, nehezebben is öltenek ezek a tervek konkrét formában testet. Különösen az angol államférfiak hiszik azt, illetve remélik azt, hogy mélyreható területváltozások nélkül csakis néhány határmódosítással elérhető lenne a kiegyenlítés és egyáltalán nem látják, hogy csakis határmódosítások útján, át nem hidalható, mély szakadékok tátonganak sok vonatkozásban az itt lakó népek közt és hogy a lakosság oly kevert sok helyt, hogy igazságos nyelvhatár a legtöbb ponton egyáltalában nem is vonható , meg a szomszédok között. I. A dismembrációs tervek : Ha Magyarország érdekeit a béketervek ezen két csoportjával szemben vizsgálom, úgy nem nehéz megállapítani, hogy minden érdekünk az 746