Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

amelyet mások fognak neki javasolni, akik a rendezésben épúgy vannak érdekelve, mint mi. A magyar megoldásnak tehát nem csak magyar szempontból kell jónak, sőt a lehető legjobbnak lennie, de jobbnak kell lennie európai szempontból is minden más megoldásnál, amelyről tudjuk, hogy más oldalról ajánltatni fog; sőt még ez sem elegendő, mert a magyar megoldás lehet általános európai szempontból is jobb mint más, de ha kellő időben erről nem győzzük meg a háború győzteseit, ezek mégis más megoldást fognak keresni, olyat tudniillik, amely mellett több és sikeresebb propaganda fejtetett ki a konkurenseink részéről. Hiszen minden békekötés körül nagy érdekek és ezért nagy erők mérkőznek és ezek azon munkálkodnak, hogy az igazságot, a jót, az általános béke szempontjából hasznosat az érdekeikhez mérten torzítsák el és másítsák meg. A Páris körüli békéket a gyűlölet és a bosszúállás szelleme diktálta alkotóinak, ráadásul még a szemüket is bekötötte az aprónépek zsebtolvajfogásokhoz értő politikusainak egész hada. Most az egyszer talán több kilátásunk van azonban az objektív igazság meghallgatására, mert egyfelől a szemeket nyugaton is felnyitotta húsz év tapasztalata, másfelől a Dunamedence népei és mi magunk is semlegesek maradván nem ütköztünk többet a győztesek gyűlöletébe úgy mint 1919-ben. Az objektív benyomás ma még az, hogy a megoldásra váró kérdésekkel szemben egyelőre még tanácstalanul állanak a demokratikus hatalmak és hogy a különböző oldalról szuggerált megoldási módok közül még nem tudják, hogy melyiket válasszák. Az elhatározásukra természetesen újból igyekszik befolyást gyakorolni a bosszúállás és az irigység szelleme; tisztában kell lennünk továbbá azzal is, hogy ha ennek nem is sikerülne a döntésre hivatottak tisztánlátását elhomályosítani, akkor is nagyon kérdéses, vájjon ezek egyáltalán képesek lesznek-e annak a komplikált kérdésnek az eldöntésére, hogy tudniillik a sok konkurens béketerv közül melyik is viszonylag a legreálisabb, melyiktől várható leginkább Európa felzaklatott ellentéteinek a pacifikálása és egy új stabil egyensúlyhelyzet; hiszen hiányzik náluk, amint ezt a múltban is oly gyakran láttuk a mateiia tökéletes áttekintése a pro és kontrák objektív mérlegeléséhez, a tökéletes tárgyismeret és legtöbbször az államférfiúi intuíció is. Hogy mennyire komplikált kérdésekről van szó azok szemszögéből nézve a problémát, akik egész Európa térképét kell hogy újra megrajzolják elég ha arra mutatok reá, hogy még mi magyarok is, ha valaki ma megkérdezné, hogy az új rendezést hogyan képzeljük el magyar szempontból, ahányan vagyunk annyiféle választ adnánk e kérdésre. Épígy a legkülönfélébb elgondolások vannak természetesen forgalomban a majdan szabandó békefeltételek tekintetében a nyugati országokban is. A következőkben arra szeretnék kísérletet tenni, hogy a különböző magyar megoldási tervek között összehasonlítást tegyek és hogy lehetőleg tárgyilagosan mérlegeljem a mindegyik mellett felhozható prókat és kontrákat és hogy evvel egy adalékkal hozzájáruljak ehhez a súlyos, de egyúttal sürgős feleletet váró probléma eldöntéséhez. Kétségtelen, hogy amilyen 744