Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)
günket kímélje. Beigazolódott tehát, hogy erélyes reakciónk nagyon is indokolt volt. Természetes dolog, hogy a konferencia problémáinak a sajtóban való taglalása kapcsán a sajtó hangja magyar—román vonatkozásban kölcsönösen kiéleződött, úgy hogy szükségesnek mutatkozott a két ország közvéleményére való tekintettel megállapodni a románokkal a sajtó hangjának mérséklése tárgyában. A sajtóbékét azonban a románok csak a legfontosabb lapjaikat illetőleg tartották be. Ennek kapcsán a román külügyminiszter is érdeklődött bukaresti követünknél, milyen tervek rejlenek a magyar sajtó és rádió támadásai mögött. Gafencu szerint nincs magyarázat a magyar közvélemény izgatott voltára, mert a szomszéd államokkal szembeni közeledési politika hangoztatása és Magyarországról való megemlékezésének módja, de maga a kommüniké sem nyújt támpontot arra, hogy Belgrádban valami összeesküvés jött volna létre Magyarország ellen. Gafencu azt állította, hogy a kommüniké 3-ik pontja nem vonatkozik Magyarországra, amelyre nézve új megállapodásra nem volt szükség, hiszen a jugoszláv—román szerződés érvényben van és ugyancsak érvénybe lépne a Balkán-paktum, ha Bulgária és Magyarország az egyik tagállam ellen együttesen támadólag lépnének fel. A román külügyminister szerint a 3-ik pont a bolseviki veszély ellen irányul, amit az is bizonyít, hogy az „állami függetlenség"-hez való jogukat hangoztatták, amit Magyarország nem is fenyeget. Megjegyezte végül Gafencu, hogy máris heves támadások érték az erdélyi románok részéről, mert mellőzte a területi integritás hangoztatását. Ami Romániának a magyar revíziós követelésekkel szembeni elvi álláspontját illeti, nyilvánvaló, hogy ez a kérdés a belgrádi konferencia érdeklődésének középpontjában állott. Erre vonatkozó információink is némileg ellentmondanak fenti híreknek. A török külügyminister úgy nyilatkozott ankarai követünk előtt, hogy a román külügyminister kedvezően fogadta a magyar—román és bolgár—román viszony rendezésére vonatkozólag kollégáitól kapott suggestiókat, azzal a fenntartással, hogy a rendezés Románia becsületének és vitális érdekeinek sérelme nélkül jöhet létre. Gafencu ennek kapcsán reámutatott a magyar kérdés megoldásának nehéz voltára. 6 9 A jugoszláv külügyminister belgrádi követünk ama kérdésére, vájjon Gafencu átérzi-e, hogy a magyar—-román viszony tartós javítása nem kisebbségi koncessiok révén, hanem csak területi engedmények alapján lehetséges, a jugoszláv külügyminiszter igenlőleg felelt, sőt közölte, hogy Gafencu ismételten érdeklődött nála a magyar területi követelések terjedelme felől. 7 0 Egyébként a román külügyminister a tárgyra vonatkozó konverzáció során előszeretettel hozta összefüggésbe a magyar, orosz és bolgár területi követelések kérdését, mondván, hogy azok egyikét sem tudja külön megoldani, mert ezzel a másik két követelés is automatikusan felvetődnék. Ha ez a nézet meg is egyezik azzal az álláspontunkkal, hogy 6 9 Lásd e kötet 528. sz. iratát. Lásd e kötet 523. sz. iratát. 734
