Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

adta meg, pár napon belül azonban meg fogja ezt tenni. Ez a válasz is inkább általános jellegű lesz és Törökország elvi helyeslését fogja tartalmazni. Megjegyzésemet, hogy bár valamely érdekelt és kevésbbé érdekelt fél feltétlenül kívánatosnak tartja Délkeleteurópa semlegességének biztosítását, tudomásom szerint a román tervet több oldalon nem vélik sem megvalósíthatónak, sem pedig alkalmasnak fenti cél elérésére, Saracoglu úr nem cáfolta meg, hanem csupán annak kijelentésére szorítkozott, hogy a román kormány dolga, vájjon egy líjabb tervet fog-e készíteni, vagy sem. A külügyminiszter még közölte, hogy a román terv szerint Bulgária és Magyarország csak akkor lennének a blokkhoz való csatlakozásra megbíva, ha a többi érdekelt már mind megegyezett. (E szerint tehát nekünk és a bolgároknak magához a tervezethez hozzászólni sem lenne módunkban s egyedül az ahhoz való csatlakozást engednék meg nekünk. Vagyis végeredményben csupán a Balkánpaktumnál Bulgáriával szemben alkalmazott ,,

porte ouverte" rendezéséről van szó.) A török külügyminiszter fentiekhez hozzáfűzte, hogy Magyarország és Bulgária meghívása csak akkor történnék meg, ha a kedvező válasz tekintetében a meghívó államok biztosak volnának. Bár újabb értesüléseim is megerősítik előbbi, már jelentett információimat, hogy a román tervet itt megbukottnak tekintik és arról Saracoglu úr is meglehetősen hidegen és nagyobb érdeklődés mutatását elkerülve beszélt velem, a török sajtó a délkeleteurópai államok semleges blokkba való összefogásának továbbra is a legnagyobb figyelmet és teret, külpolitikai vonatkozású cikkeinek legalább is 50%-át szenteli. Tekintettel a sajtó most már egészen feltűnően és teljesen felismerhetően inspirált voltára, ez a körülmény arra mutat, hogy a török kormány a szóbanforgó balkáni alakulat létrehozására, ha a román tervtől eltérő formában is, továbbra is igen nagy súlyt helyez. A sajtó beállítása nagyjában megegyezik a legutóbbi tárgybavágó jelentésemben ismertetettel, de bizonyos szempontokat sokkal erőteljesebben domborít ki. Ilyen például az az olasz érdek, hogy a balkáni status quot egy hatalom se módosíthassa. Különösen gyakran foglalkoznak a cikkek elsősorban Bulgária, de Magyarország csatlakozásának szükségességével is, sőt a két országot egy-két esetben heves támadásokban is részesítik tartózkodásuk miatt, az esetleg bekövetkezendő katasztrófáért őket téve felelőssé. (Ezekről a cikkekről és ezek miatt Saracoglu úrnál tett lépésemről a sajtó jelentésben van szerencsém egyidejűleg beszámolni.) Mint a félelmetes támadó a Balkánon a lapokban Németország van megjelölve, az aggodalom tárgya valójában azonban Szovjetoroszország esetleges balkáni expansiója-, mely Sztambult és a tengerszorosokat veszélyeztetné. A délkeleteurópai semleges blokk kérdésével kapcsolatban legyen szabad végül jelentenem, hogy megállapításom szerint Olaszország és Törökország között, — utóbbi várakozása ellenére — a szóbanforgó alakulatot illetőleg Ankarában semmiféle eszmecserék nem lettek folytatva és Saracoglu külügyminiszter kijelentése szerint ilyenekie Rómában sem került a sor. A külügyminiszter hangsúlyozta azonban, hogy bár konkrét politikai tárgyalások nem folynak a két ország között, a viszony határozottan szívélyesnek nevezhető, ami megnyilvánul úgy Ciano gróf és a római török nagy655