Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

síteni. Közismert németellenes beállítottsága folytán amerikai követtel receptíve viselkedtem. Csak Németországról beszélt, Olaszországról nem, de kérdés, bogy ez tudatos volt-e nála. Egybehangzóan Berlinnek, Bómának. Vörnle Küm. pol. 1939—10—2110. Fogalmazvány. 90. FELJEGYZÉS MUSSOLINI OLASZ MINISZTERELNÖK, CIANO OLASZ KÜLÜGYMINISZTER, VALAMINT TELEKI MAGYAR MINISZTERELNÖK ÉS CSÁKY MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER 1939. ÁPRILIS 18—20-1 TÁRGYALÁSAIRÓL Róma, 1939. április 20. Titkos Előadásomat azzal kezdtem, hogy Mussolini Kormányelnöknek a legőszintébb köszönetemet tolmácsoltam azért a diplomáciai támogatásért, amelynek eredményeként Kárpátalja és azt megelőzőleg Felső-Magyarország magyartöbbségű része visszakerült az anyaországhoz. Gr. Teleki Pál a Kormányzó Ür Ő Főméltósága és az egész magyar nemzet nevében ezt az őszinte barátságot megpecsételő önzetlen politikai tevékenységét szintén megköszönte. Ezután előadtam Mussolininek, hogy Magyarország, mint a múltban, a jövőben is híven kitart tengelypolitikája mellett. Kétségtelen, hogy a magyar tömegek szimpátiája inkább Róma felé igazodik, de a kormány minden törekvése azon lesz, hogy egyforma jóviszonyt tartson fenn Rómával és Berlinnel, nehogy Berlinben félreértések keletkezzenek és ezáltal az olasz kormány is kellemetlen helyzetbe jusson. Mussolini teljes mértékben helyeselte ezt a felfogást. Utána mindenekelőtt arra kérve, hogy félre ne értsen, előadtam, hogy komoly politikusokban megnyilvánul az az aggodalom, hogy a Német Birodalom dinamikus erejét, ha talán nem is közvetlenül, de közvetve, Magyarország is megszenvedhetné. Sokan vannak — mondottam —• akik úgy vélik, hogy egy esetleges német—lengyel vagy német—román konfliktus kitörésekor a Birodalom nem sokba venné Magyarország szuverenitását, ha egyes közlekedési vonalaira szüksége volna. És habár a kormány ezt az aggályt nem osztja, hálás volnék, ha kifejtené álláspontját, amelyet természetesen a legnagyobb titoktartással kezelnék. Az olasz Kormányelnök azt válaszolta, hogy ő föltétlen híve a tengelypolitikának és Németországot jó vagy rossz sorsában követni fogja és fegyveres konfliktus esetén az első pillanattól kezdve az utolsóig, mégis megállapítja, hogy minden Magyarország elleni nyílt német erőszak a tengelypolitikának a végét jelentené, annak minden diplomáciai konzekvenciájával. Az olasz nép •— mondotta Mussolini — ismeretes okokból lenyelte Ausztria bekebelezését, megértette Csehország eltűnését, de semmi 178