Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

hogy az erdélyi magyarok visszaszerzése csakis az ő segítségükkel volna megvalósítható és tudjuk, hogy a békeszerződések által elszakított területek visszaszerzése Magyarországon annyira népszerű és mindenki által osztott politikai cél, hogy az kiválóan alkalmas az agitációra. Épen ezért, az angol kormány a Romániával folytatott tárgyalásai folyamán mindig szem előtt tartotta eme különleges helyzetet és ügyelt arra, hogy Magyarországot Romániával szemben még feszültebb helyzetbe ne hozza és ezáltal a német nacionalista agitációt még jobban elő ne segítse, miáltal Magyarországot még jobban a német befolyás alá sodorná. Romániával a megbeszélések még folynak, mondotta Sargent úr, de ha egyáltalában valamiféle módon Románia bekapcsolódnék a támadások megakadályozása érdekében megalakuló európai koalícióba, úgy ez az ő nézete szerint csakis úgyanoly formában történhetnék, mint a lengyelekkel, azaz legfeljebb Románia állami függetlensége, de nem területi integritása garantáltatnék Anglia által. — Ezzel, emelte ki Sargent úr, Románia jelenlegi határai nem lévén érintve, nem volna prejudikálva annak a lehetőségnek, hogy a magyar—román viszony rosszabbodjék és mindazon kérdések, melyek Magyarország és Románia között rendezendők, békés úton ne rendeztethessenek. Különben, jegyezte meg Sargent úr, Beck lengyel külügyminiszter is felhívta úgyanezen konsziderációkra az angol kormány figyelmét és ott teljes megértésre is talált. Sargent úr végül újból és láthatóan azzal a célzattal, hogy engem az angol kormány megértése és tervei felől ezirányban megnyugtasson, kiemelte, hogy ismerik nehéz helyzetünket és semmi olyat sem szándékoznak tenni, ami helyzetünket még jobban megnehezítené. Sargent úrral folytatott beszélgetésemből megelégedéssel állapítottam meg azt, hogy helyzetünkkel a Foreign Office-ban tényleg tisztában vannak és az angol kormány minket nem kíván jelenleg olyan kényszerhelyzetbe hozni, hogy akár nyíltan kelljen színt vallanunk, akár függetlenségünk érdekében folytatott politikánk még jobban megnehezíttessék. Azt hiszem, ez az angol magatartás velünk szemben mindaddig fenn is fog állani, amíg a jelenlegi diplomáciai harc nem válik nyílt fegyveres konfliktussá, mikor a helyzet természetesen kiéleződnék. Chameberlain úr folyó hő 13-i beszédében tényleg csak Románia függetlenségének és nem területi integritásának vagy határainak veszélyeztetése esetére helyezte kilátásba Anglia támogatását. így, mikor Sargent úr engem Angliának Romániával szemben esetleg vállalandó támogatási kötelezettsége felől tájékoztatott, igen korrektül járt el, midőn arról biztosított, hogy Románia területének garantálása miatti aggályaink alaptalanok. Ebből ismét csak azt állapíthatjuk meg, hogy a Foreign Office magatartása velünk szemben mindig korrekt, minket tudatosan félrevezetni soha nem akarnak és liogy ott vagy nem mondanak vagy Ígérnek semmit, vagy pedig ha mondanak, úgy az igazat mondják és abban amit mondanak meg is lehet bízni. Sargent úrnál való lépésem második része Nagyméltóságod utasítása értelmében a románok által az elmúlt napokban foganatosított újabb katonai intézkedésekre vonatkozott. E kérdésben nyomatékosan utaltam ama többszöri írásbeli és szóbeli biztosítékokra, melyeket Nagyméltóságod a 166