Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

román kormánynak adott és többek között ama levélre is, melyet Nagyméltóságod a budapesti román követhez intézett,

9

7 mely levél tartalmát Nagyméltóságod utasításának vétele után azonnal Lord Halifax tudomására hoztam volt. Sargent úr kijelentette, hogy a Foreign Office teljesen meg van arról győződve, hogy nekünk tényleg nincsenek támadó szándékaink a románok ellen, mint ahogyan azoknak sincs mi ellenünk; ami pedig a román rendkívüli katonai intézkedéseket illeti, úgy azok az ő felfogása szerint absolute nem mi ellenünk, hanem egy német támadás eshetőségére foganatosítottak. A magyar kormány — folytatta Sargent úr — hiába biztosítja a román kormányt békés szándékairól, mert ezzel egy német támadás veszélyét nem képes elhárítani, az pedig érthető, hogy a románok ez ellen előre megteszik a kellő óvintézkedéseket. Sargent úr nyomatékosan arra kért, hogy ajánljam kormányom figyelmébe, hogy ne tekintse eme román intézkedéseket, mint ő ellene irányulókat és ne reagáljon azokra katonailag a saját maga részéről is, mert ezzel csak feleslegesen komplikálná a helyzetet és manapság mindent kerülni kell, ami a feszültséget még növelhetné, ő inkább azt ajánlaná, hogy kezdjük meg mielőbb a románokkal a békés diplomáciai tárgyalásokat a közöttünk rendezendő kérdések megoldására, hogy ezáltal is megnyugtatólag hassunk. Ő jól tudja, sőt érti is, hogy mi nem mondhatunk le Romániával szemben bizonyos területi rendezések reményéről sem, de mindezt békés úton is el lehet érni és az angol kormány bizonyára örömmel fog minden olyan megoldást üdvözölni, amely békés megegyezés útján jön létre. Azt feleltem Sargent úrnak, hogy mi már húsz éve törekszünk a románokkal a kisebbségek kérdésében békésen megegyezni, de eddig intézkedések ezirányban csak Bukarestben és csak papiron történtek, a gyakorlatban azonban egyáltalában nem érvényesültek. Az angol kormány a román helyzetről és intézkedésekről csak bukaresti követ útján értesül, ki azt jelenti, amit ott hall és lát, de ha Erdélybe menne és felkeresné az ottani magyarokat, úgy nézete alaposan megváltoznék. A mi értesüléseink Erdélyből származnak, tehát a helyszínről és higyje el nekem, hogy azok megbízhatóbbak és jobban megfelelnek az igazságnak, mint a bukaresti jelentések. A románok kétszínű játékot űznek, békés és megegyezésekre való hajlandóságukat váltig hangoztatják, hogy ezzel a nyugati hatalmakat jóakaratukról meggyőzzék, de egyidejűleg mindent elkövetnek, hogy az erdélyi magyarok helyzetét megnehezítsék. Én belátom—"folytattam—, hogy Angliának érdeke mindenütt a béke érdekében fellépni és megnyugtatólag hatni, de azt ajánlanám neki, tegyék ezt meg ne csak nálunk, hanem Bukarestben is, mert ha már a románokat, mint látszik, védőszárnyaik alá veszik, úgy arról is gondoskodjanak, hogy azok jóakarattal elimináljanak minden olyan kérdést, mely közöttünk és szomszédaik között immár húsz év óta állandó súrlódási felületet képez. Sargent úr erre azt felelte, hogy az angol kormánynak ez már régóta törekvése és hogy biztosíthat afelől, hogy ők Bukarestben is ilyen irányban munkálkodnak. Sargent úr előtt távozásomkor kifejeztem abbeli megelégedésemet, hogy megértést mutatott ama különleges helyzet iránt, mely közöt9

7 Lásd e kötet 66. sz. irat 81. sz. jegyzetét. 167