Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

forduljon uralkodója ellen, aki az ország pénzén fényűző életet élt, amikor alattvalói éheztek. Ciano százával kapja a leveleket előkelő albánoktól, akik kérik, hogy Olaszország szabadítsa fel őket a zsarnokság alól; a levelek szövege azonos; íróik felajánlják a koronát a Savojai háznak és azt kérik, hogy Ciano, akit az egész nemzet ismer, szeret és tisztel, vegye át az ország ügyeinek a vezetését. — Az albán politikusok nagy része, közöttük Pandeli Evangjelist parlamenti elnök, Musa Juka belügyminiszter, ki éppen nem számított olaszbarátnak, Abdurrahaman Mati, a király nevelőapja, Koci skutari képviselő, aki tudvalevőleg a királynét hozta, mindenképpen reá akarják bírni az uralkodót, hogy a szerződést fogadja el. Ezt óhajtják a miriditák és malissorok törzsfői is, a két Bushati a Yrionik és a valonai Vlovák. A szélső nacionalisták és — ami fölötte meglepő — Libohova külügyminiszter, akiben az olaszok feltétlenül bíztak -—, a délvidéki (Korea, Argirokastro) notabilisok viszont ellenállásra bátorították a királyt és azzal fenyegetőztek, hogy ha enged, az egész nemzetet fellázítják ellene. Kérdéses, hogy a király, ha aláírta volna a szerződést, nem lett volna-e kitéve annak a veszélynek, hogy környezete egyszerűen lelövi. Tiranából különben azt az ellenőrizhetetlen hírt kaptuk, hogy az aláírás megtörtént volna, de az iratot nem juttatták kellő időben rendeltetési helyére és közben a megszállás megtörtént. Az olasz csapatok, amelyek Bari és Brindisi környékén vonattak össze, március 6-án éjjel gyorsjáratú hajókon átszállíttattak az albán partra, ahol S. Giovanni di Medunban, Durazzoban, Yalonában és Santi Quarantában hajóztattak ki. Összesen 28 000 ember vesz részt az akcióban könnyű és nehéz tüzérséggel, továbbá az I. hajóraj és igen nagyszámú hadirepülő, közöttük 130 nehéz bombavetőgép. Az akciót azért hajtják végre ilyen nagy erőkkel, mert azt remélik, hogy így az albánok lemondanak az ellenállásról és így elkerülik a vérontást. A csapatokkal együtt átkelnek az albán emigránsok is, akik alig várják, hogy Zogon bosszút állhassanak. Közben a megszállás megtörtént, ellenállás alig volt; az olaszok vesztesége eddig kb. 20 halott és 50 sebesült. — A király családjával és legszi'íkebb környezetével elmenekült és Görögországban van; Tiranában a nép és a hatóságok örömmel fogadták az olaszokat, akiket minden ellenszenv dacára még jobban szeretnek, mint a királyt. Ciano gróf maga 7-én reggel 5 órakor indult repülőgépen Rómából Albániába és 12 órakor visszaérkezett. Tegnap, március 8-án ismét lerepült Tiranába, ahol fogadta az ideiglenes vezetők hódolását. Azt hallom, hogy rövidesen összeül az alkotmányos nemzetgyűlés, mely felajánlja a koronát az olasz királynak. Ezzel Albánia az olasz birodalommal államjogi kapcsolatba lép; hogy ez perszonálunio lesz-e vagy más, jelentőséggel nem bír. — Allitólag alkirály kerülne az ország élére. A szkipetárok földje, amely a római birodalom egyik tartománya volt, majd Velence, a 13. és 14. században pedig a nápolyi Anjouk (Durazzoi Kis Károly magyar király) uralma alatt állott, most ismét olasz fennhatóság alá kerül. Azt hiszem, hogy a ríép minden szabadságszeretete mellett ennek 158