Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

csak örülhet, mert sorsa bizonyára kedvezőbb lesz, mint amilyen eddig volt. Olaszországnak az a körülmény, hogy teljesen kezében tartja az Adria kulcsát, ahonnan a jugoszláviai és görögországi albánlakta területeken át út nyílik a Balkán félsziget belseje felé, igen nagy hatalmi gyarapodást jelent, ami viszont Magyarországra nézve is fölötte előnyös. Gazdasági szempontból nagy értéket képvisel Albánia Olaszországra nézve: természeti kincseit, melyek kihasználva nincsenek, az olaszok tervszerűen fogják értékesíteni; az elmocsarasodott tengermellék, mely annakidején Róma egyik gabonakamrája volt, könnyen és igen olcsón bonifikálható és ismét kitűnő búzát, bort, gyümölcsöt fog teremni. Olyan lesz megint, mint a 16. században volt, amikor Budi püspök azt a vidéket a paradicsomin al hasonlította össze. Olaszország emberfeleslegének elég tekintélyes részét (3 milliót) telepíthet át Albániába, mely jó gazdálkodás mellett négyszer annyi embert képes eltartani, mint amennyi most ott él. Tagadhatatlan, hogy mi magyarok megilletődéssel látjuk egy hozzánk régi, de élő tradiciók által fűzött, rokonszenves, szabadságszerető kis nemzet önálló állami létének megszűntét, de ezzel szemben örülnünk kell a nagy olasz birodalom hatalmas gyarapodásának, mely épen Európának ebben a szektorában közelebb hozhat bennünket is nemzeti aspirációink megvalósításához. Ciano gróf nagy örömmel fogadta Nagyméltóságod üzenetét és igen hálás azért a Dúcéval együtt — hogy a magyar kormány bátran kiállott Olaszország mellett. — Ezt nem fogják elfelejteni ! Különben biztosra veszi, hogy a megszállásnak nemzetközi következményei nem lesznek, legfeljebb sajtókampányra van elkészülve, de avval nem törődik. Jugoszláviát Kristic követ útján már előzőleg értesítette és az csupán azt kérte, hogy az akció megindítása időpontját vele közöljék. — Ciano hajlandó Belgráddal a megváltozott helyzetről tárgyalni és a szerb érdekeket biztosítani ( ! ?). — Jugoszlávia tehát nem fog megmozdulni. A birodalom biztosította az olasz kormányt teljes szolidaritásáról, Ribbentrop külügyminiszter Ciano grófhoz üdvözlő táviratot intézett, Mackensen nagykövet pedig kijelentette, hogy a Führer örül az alkalomnak, hogy háláját leróhatja a Dúcénak az Ausztria és Csehszlovákia likvidálásakor tanúsított baráti magatartásáért. — A nyugati nagyhatalmak, ha az Anschluss és Csehország bekebelezése miatt nem indítottak háborút, Albánia miatt, mely amúgy is ki volt Olaszországnak szolgáltatva, nem fognak fegyverhez nyúlni, annál kevésbé, mert Olaszország előretörésében a Kelet felé irányuló német terjeszkedés gátját látják. Franciaország még azért is szívesen veheti -— Ciano szerint — az olaszadriai politika feléledését, mivel azt remélheti, hogy ezzel Olaszország expanziós törekvései a Földközi tenger partvidékein gyengülni fognak. Megemlítem végül, hogy már f. hó 3-án kértem a külügyminisztert és ezt a kérésemet 5-én és 6-án megismételtem, hogy az albániai magyar kolonia védelméről és a királyné biztonságáról gondoskodjék, amit készségesen 159