Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

miniszter feltevését, mivel maga a király és ministerei is ismételten hangoztatták előttem, hogy az albán nemzet legégetőbb problémája a Jugoszláviában élő kb. 800 000 főnyi albán lakosság existenciáját. biztosítani és megakadályozni, hogy az Anatoliába telepíttessék át, amiről a belgrádi és ankarai kormány között már két év óta tárgyalások folynak. — Erről különben ismételten jelentettem. Ciano gróf tehát, ha csapatokat nem is akart adni, közölte Tiranával, hogy hajlandó a szövetségi viszonyt tovább mélyíteni és egyben Jacomoni követ útján szerződéstervezetet juttatott el a királyhoz, amely — bár látszólag nem érintette volna szuverenitását, lényegileg mégis úgy kül-, mint belpolitikailag megkötötte volna teljesen a kezét. Ciano gróf ezt úgy fejezte ki, hogy egy kis ország és egy 45-ször akkora nagyhatalom közötti „bensőséges szövetség" igen közel jár a protektorátushoz. Ha ezt a király aláírja, megtartja trónját; Olaszország kezébe veszi az ország gazdasági erőforrásainak az értékesítését, bonifikál, jóléti intézményeket létesít és felveszi a harcot a négy endemikus betegség: vérbaj, malária, tüdővész és trachoma ellen, ami az intelligens, becsületes és katonai erényekben bővelkedő albán nép rettenetes nyomorúságán segítene és az egyenesen katasztrofális halandósági arányt is javítaná. A király sem jár rosszul, mert a szerződésben üresen hagyták a civillista rubrikáját reá bízván, hogy azt töltse ki. Ha a szerződést nem írja alá, nem marad más hátra, mint Albániát megszállni és Zogut trónjától megfosztani. A király hetekig húzta, halasztotta a válaszadást a legkülönbözőbb kifogásokkal élvén; közben tárgyalt a görög követtel; az angol követet néhány napon belül nyolc ízben fogadta, ami annál feltűnőbb volt, mivel Jacomonin kívül a király a Tiranában székelő követekkel egyáltalában nem állott személyes kontaktusban és csak bennünket — másutt rezideáló követeket fogadott olyankor, amikor egyszer vagy kétszer évenként néhány napot töltöttünk az albán fővárosban. -— Állítólag Belgráddal is kereste volna az összeköttetést. Mivel Olaszország nagyfontosságú érdekeinek veszélyeztetését látta a király magatartásában és nem tehette ki magát kellemetlen meglepetéseknek, „ütött a cselekvés órája", annál is inkább, mivel a király néhány nappal ezelőtt mobilizált a főváros és a partvidék védelmére saját szűkebb hazájából, Matiból 5000 főnyi bandát hozott le, amelyet még megerősített a fogházakból elbocsájtott és felfegyverzett fegyencekkel. Ezeknek magatartása a Tiranában élő olaszokkal szemben egyre fenyegetőbbé vált, házaikat fekete kereszttel jelölték meg; a követséget körülvették, az olaszokat az utcán tettleg bántalmazták, úgyhogy azok elszállítása vált szükségessé. Ciano még egy kísérletet tett: Baratti visszahívott római albán követ utódát Sereggi tábornok főhadsegédet azonnal ideérkezése után elküldötte Tiranába a Duce üzenetével, —• amely ultimátum jellegű volt. Miután a király ezután is vonakodott a szerződést aláírni, Sereggi visszatért Rómába, táviratilag lemondott állásáról és azt azzal indokolta meg, hogy a király az országot végveszélybe viszi. Kodheli volt itteni ügyvivő, Durazzo prefektusa és Zog bizalmas embereinek egyike Bariba szökik és onnan'rádióban felhívja a népet, hogy 157