Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)
kezelték és arról senkinek sem adtak felvilágosítást, még akkor sem, amikor a nyugati országok sajtója azt már bőven pertraktálta. — Ciano gróf, mint azt maga mondotta nekem, két nagykövetet és több követet, akik kihallgatást kértek, nem fogadott, hogy ne kelljen előttük nyilatkoznia; az akció megindítása előtt rajtam kívül csak Mackensent és Kristicet informálta, vagyis azoknak az államoknak képviselőit, amelyeknek Olaszországgal konzultációs szerződéseik vannak és amelyek kormányait az akció közelről érdekli. . Ciano gróf közölte, hogy az albán királlyal szemben, akinek magatartása egyre gyanúsabbá válik, a Duce a legnagyobb határozottsággal kénytelen fellépni, mivel az albániai olasz politikai és gazdasági érdekek komoly veszélyben forognak. Olaszország rengeteg pénzt áldozott Albániáért, amely bizony nem mindig használtatott fel az ország és a lakosság érdekében. Zog királyt népe ezért gyűlöli és azt, hogy eddig trónját még el nem vesztette, kizárólag az olasz támogatásnak köszönheti. Ennek dacára nem egyszer helyezkedett szembe protektorával, dacára, hogy az nem veszélyeztette az ország függetlenségét és szuverenitását, hiszen Olaszország éppen ezt a függetlenségét akarta fenntartani; nem volt szándékában Albániára kezét rátenni, de azt sem tűrhette, hogy ott más hatalom befolyása érvényesüljön. A király, aki már régen nem bírja az olaszok bizalmát, többször megkísérelte, hogy a nyugati nagyhatalmak érdeklődését felkeltse országa iránt, de mindig refüs-t kapott; kacérkodott Jugoszláviával és főleg Görögországgal, mellyel a múlt évben — mint azt akkor jelentettem — barátsági szerződést is akart volna kötni; a birodalom táinogatását is iparkodott megszerezni, számolván azzal az eshetőséggel, hogy a németek idővel meg fognak jelenni az Adria északi partján. Berlin magatartása azonban — mint azt Ciano különösen kiemelte — korrekt volt és a legmesszebbmenő tartózkodás jegyében állott. A királyt eddig a Duce kímélte, mert az volt a felfogása, hogy az albánok között még ő a legjobb és helyettesítéséről ezért nehéz lett volna gondoskodni; a közel múltban azonban magatartása olyannyira gyanússá vált, hogy nyílt színvallásra kellett őt bírni. Március első felében spontán felajánlotta az 1927 évben kötött szövetségi szerződés kimélyítését 8 6 és szorosabbá tételét, egyúttal csapatokat kérvén azzal az indoklással, hogy Albániát északi és keleti szomszédja részéről fegyveres támadás fenyegeti. — Ciano gróf erre azt válaszolta, hogy csapatokat nem hajlandó rendelkezésre bocsátani, mivel nem provokálhatja Jugoszláviát, amely bizonyára nem fogja a reá nézve oly nagyértékű olasz barátságot kockára tenni és tudja, hogy az Albánia elleni támadás casus belli. Ciano gróf joggal feltételezi, hogy éppen ezt akarta Zog elérni, mivel remélte, hogy Albánia konflagráció esetében megszerezheti az albánok által lakott Kosovot és az Északalbán Alpok vidékét. Osztom az olasz külügy8 6 1927. november 22-én Albánia és Olaszország között védelmi és szövetségi szerződés jött létre, amely Albániát olasz védnökség alá helyezte. 156
