Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)
fokozta, de stratégiailag is aggasztó helyzetet teremtett különösen a Tótföldön létesíteni szándékolt erődöve folytán, amelynek lengyellenes karaktere nyilvánvaló. A cseh—morva protektorátusnak s az azzal egyenértékűnek minősített német—tót megegyezésnek úgyszólva órákon helül hatalmi szóval, illetve erőszakkal történt keresztülvitele arra is reávilágított, hogy a németek az eddig általuk vallott faji, illetve etnográfiai elvek félredobásával tisztán imperialisztikus célokat követnek s nem látszanak magukat korábbi kijelentéseik által feszélyezni. Különösen a németek által alkalmazott módszer, az elvek sutbadobása volt az, ami a lengyeleket erősen megdöbbentette, amihez még hozzájárult az is, hogy a tótokkal húsz év óta folytatott politikájuk bukását is kénytelenek voltak elkönyvelni. Ennek dacára a lengyel kormány egyideig úgyszólva passzív magatartást tanúsított. Nem emelte fel szavát Berlinben és a sajtót is fékentartotta. Memel bekebelezése és a német—-román gazdasági egyezmény megkötése a lengyel intéző körök türelmét még erősebb próbára tette, annyival is inkább, mert az őszi események óta egyre fokozódó németellenes közhangulattal is számolnia kellett. Ilyen előzmények után, ebben az izzó légkörben vetődött fel újra a mindig kísértő danzigi kérdés. Az erre vonatkozólag folyt német—lengyel beszélgetésekről ezideig nem rendelkezem teljesen hiteles információkkal. A német nagykövet — miként táviratilag jelentettem — nem nyilatkozott a német követelések felől, de kérdésemre azt válaszolta, hogy a lengyel kormány azok felől már informálva van. A Wierzbowában kitértek a válaszadás elől. Így csak bizalmi embereimtől vett információkra támaszkodhatom. Ezek szerint — és ez nagyjában egybevág berlini követünk jelentésével (lásd 1536/ pol. számú leiratot 4 1) is — a német külügyminiszter a lengyel nagykövet előtti beszélgetés folyamán, nem hivatalos formában, érintette volna a németi kívánságokat. Lipski úr ezen konverzáció után azonnal Varsóba utazott kormánya tájékoztatása céljából. A nagykövet jelentéstétele után a lengyel kormány azonnali katonai intézkedéseket foganatosított. Ezek — a német katonai attaché megállapítása szerint — grosso modo — három korosztály és specialisták behívására vonatkoztak. A kormány ezenkívül, törvényes felhatalmazásával élve egy 1 200 000 zlotyt kitevő nemzeti kölcsönt írt ki (lásd: 94/pol. számú jelentésemet) s az összes nemzeti erők összefogására megtette a politikai előkészületeket. (Lásd 98/pol. számú jelentésemet.) Hogy pontosan mit tartalmaztak a német részről beszélgetés formájában érintett német követelések, ez óráig hitelesen nem tudtam megállapítani. De ha az itteni közhangulatot mérgező tendenciózus híresztelések szenzációs anyagát, amely nagyrészt egyes külföldi agentúrák konyhájáról származik — figyelembe nem is veszem, az előzmények után arra kell gondolnom, hogy nem csupán a Reich és Kelet-Poroszország közti forgalom biztosítására 4 1 Lásd e kötet 28. és 29. sz. iratát. 8* 115
