Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)
Ez alkalommal csupán a kérdés lényegére vonatkozó, a Wierzbowában és a német nagykövettől 3 8 nyert információimat szeretném röviden összefoglalni s a képet más forrásokból származó értesüléseimmel kiegészíteni. A lengyel külpolitika intézői már egy évvel ezelőtt tisztában voltak azzal, bogy a Csehszlovákia felbomlása után fennmaradó töredék cseh— morva állam Németországgal szemben előbb-utóbb valamely függőségi viszonyba fog kerülni. Kárpátalja és a Tótföld sorsa tekintetében azonban nem voltak aggályok, mert a megoldást csak úgy képzelték és csak úgy képzelhették el, hogy ezek a trianoni békében Magyarország testéből kiszakított országrészek újra az anyaországhoz fognak csatoltatni, habár ugyanakkor a tótok felé folytatott politikánk hatályosságát illetőleg sok szkepszist tápláltak és ezt ismételten kifejezésre is hozták. (Lásd 53, 85, 137, 147, 150, 158, 159, 165, 169, 268/pol. számú jelentéseket és a vonatkozó táviratokat. 3 9) Ami Kárpátalját illeti, e kérdést a lengyel sajtó állandóan felszínen tartotta úgy az őszi krizis alatt, mint azután, de maga a külügyminiszter is ismételten leszögezte, hogy e probléma csakis e területnek Magyarországhoz való visszacsatolásával oldható meg. A tótokkal szemben november óta Varsó kifelé jóindulatú indifferenciát mutatott, de suba alatt igyekezett a 1 korábbi meleg kapcsolatokat fenntartani. A jövő fejlődés lehetőségei a berchtesgadeni megbeszélések és Ribbentrop varsói látogatása révén némileg kedvezőbb színben mutatkoztak. 40 A lengyelek bíztak egyfelől abban, hogy a csehszlovák kérdés végleges rendezésével a németek úgy a lengyel, mint a magyar érdekeket figyelembe fogják venni, másfelől abban, hogy a cseh—morva állam, bár német politikai irányítás mellett, valamely formában mégis meg fog maradni s hogy az önállóságra törekvő, de arra meg nem érett Szlovákia a dolgok természeténél fogva előbb-utóbb vissza fog térni Magyarországhoz. Arról is tudomással bírtak, hogy a német birodalmi kancellár ismételten kifejezésre juttatta azon elhatározását, hogy a magyar történelmi határokat tiszteletben fogja tartani s hogy a Kárpátokon túl nincs is keresni valója. A magyar kormánynak a kárpátaljai kérdésben tanúsított erélye, a honvédség gyors akciója és a hőn óhajtott közös határ megvalósulása itt általános örömet váltott ki, amelyet azonban azonnal beárnyékolt a cseh—morva protektorátus és a német—tót egyezmény létrejötte. Ismeretes, hogy Németország ezen elhatározásáról Lengyelországot nem tájékoztatta. Területi és hatalmi megnagyobbodása a szomszédos Lengyelországot annál súlyosabban érintette, mert nemcsak a politikai fölényt 3 8 Moltke, Hans Adolf von 3 9 A jelentéseket a sorozat II. és III. kötetében tesszük közzé. 4 0 Beek lengyel külügyminiszter 1939. január 5-én Berchtesgadenben látogatást tett Hitlernél. A megbeszéléseken Hitler a német—lengyel viszony újjárendezésének szükségességét hangoztatta. A megbeszélések jegyzőkönyvét lásd: AdtAPol. Serie D. Bd. V. 119. sz. irat; 1939. január 25-én, Ribbentrop az 1934-ben kötött német—lengyel barátsági és megnemtámadási szerződés aláírásának 5. évfordulója alkalmából látogatást tett Varsóban. 114
