Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511
565. A PÁRIZSI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Párizs, 1939. március 22. 25/pol. - 1939. A francia politikai körök és az itteni közvélemény Csehországnak és Morvaországnak a Német Birodalomba való bekebelezése és Prága occupatiója után körülbelül 36 óráig, mintegy megdermedve, nem reagáltak teljes vehemenciával az eseményekre. Első percben teljesen érthetetlenül állottak szemben azzal a ténnyel, hogy Hacha köztársasági elnök és a csehszlovák kormány aláírták a hazájuk függetlenségét megsemmisítő documentumot. 242 Igen sokan meg is kérdezték, hogy nézetem szerint mi magyarázza eljárásukat, nem tagadhattam meg magamnak azt a satisfactiót, hogy ne válaszoljam aat: „mert csehek !" Pénteken, 17-én, még Chamberlain birminghami beszéde 24 3 előtt óriási hangulatváltozás állott be, mely nemcsak arra vezetendő vissza, hogy itt teljes mértékben tudatára ébredtek az események súlyosságának, hanem információim szerint közvetlen angol befolyásra is. Eleinte talán azért volt nyugodtabb az itteni hangulat, mert elsősorban arra gondoltak, hogy az erőviszonyok szempontjából Csehország és Morvaország protektorátus alá való helyezése katonai szempontból nem is jelent oly nagy változást, miután a Münchenben megnyirbált Csehszlovákia háborús konfliktus esetén úgysem jelentett volna semmit francia szempontból. Később angol befolyásra főleg a morális momentumok léptek előtérbe. A francia sajtó a lehető leghevesebben mutatott reá arra, hogy Németország nemcsak a müncheni megállapodást és a decemberi francia—német egyezményt 24 4 szegte meg, hanem nyíltan szembe helyezkedett mindazon elvekkel, amelyeket eddig a nemzeti szocialista állam főprincípiumaiként hangoztatott. Hogyan lehetséges ily körülmények között normális internacionális együttélést folytatni Németországgal ? A francia kormány mindenekelőtt a legmesszebbmenő felhatalmazást kért a parlamenttől, hogy ugyanolyan gyorsasággal és átütőerővel intézkedhessék a külső veszély leküzdésére, mint a diktatúrák, — amiről más helyen jelentek. Ugyanakkor Angliával egyetértésben elhatározta, hogy ellentétben az Anschlussal szemben követett eljárással, nem ismerik el Csehország és Morvaország bekebelezését és ebből levonják a gyakorlati következtetéseket is. A sajtóból ismeretes, és azért nem is tárgyalom bővebben, miként folyt le a francia és angol nagykövetek berlini tiltakozása, valamint a reá azonnal bekövetkezett visszahívásuk, amire Németország hasonló lépésekkel válaszolt. Igen nagy izgalmat okozott Párisban rövid ideig Németországnak állítólag Romániához intézett ultimátuma, amelyben itt a hivatalos körök is 24 2 Lásd erről: ADAP. D sorozat IV. 228., 229. sz. iratát. 24 3 Lásd e kötet 495. sz. iratának 184. sz. jegyzetét. 24 4 A francia—német egyezményt közli e kötet 133. sz. iratának 88. sz. jegyzete. •654
