Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511
hittek volt. A teljesen ellentmondó információk alapján ma még nem lehet megállapítani, hogy valóságban mi történt. Jelenleg mindenesetre ezt a kérdést sokkal nyugodtabban ítélik meg. Az olasz és lengyel nagykövetekkel, valamint francia politikusokkal folytatott megbeszéléseim, valamint parlamenti és sajtókörökből származó információim szerint, jelenleg Németország irányából nem várnak imminens háborús veszélyt. A közfigyelem ismét Olaszország felé fordul, melynek várható állásfoglalásáról itt különböző, nem ellenőrizhető hírek vannak forgalomban. Ha Olaszország Franciaországgal szemben elfogadhatatlan követelésekkel lépne fel és ezeknek elfogadását messzemenő katonai előkészületekkel iparkodnék kikényszeríteni, nem látom, hogy a jelenlegi feszült helyzetben hogyan volna a háború kitörése elkerülhető. Ha Olaszország, a csehországi események hatása alatt módosítaná és enyhítené eddigi politikáját úgy, hogy a közvetlen háborús veszély erről az oldalról el is múlnék, itteni felfogás szerint még teljesen beláthatatlan, miként lehetne Németország és a nyugati hatalmak között némileg normális viszonyt létesíteni. Franciaország és Anglia annyira leszögezték magukat és oly intézkedéseket tettek az új állapot el nem ismerésére vonatkozólag, hogy legalább is hosszú időn keresztül erre vonatkozó elhatározásuk revideálása nem képzelhető el. Viszont még kevésbé lehet arra gondolni, hogy Németország az általa létesített állapotot másként mint vesztes háború folyományaként megváltoztassa. Tegnap óta itt nagyobb mértékű katonai behívások történtek — valószínűleg az olasz helyzettel kapcsolatban — amiről a katonai attaché jelent. Khuen-Héderváry m. kir. követ Küm. pol. K. 63. 1939-11/25—1543. Eredeti tisztázat. 535. A PÁRIZSI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Párizs, 1939. március 22. 26/pol. - 1939. A francia közvélemény Szlovákia önállóságának kimondása után a cseh kormányhoz intézett ultimátumunkat 24 5 és Kárpátoroszországba történt bevonulásunkról szóló első híreket természetesnek találta és nyugodtan fogadta, mint Csehszlovákia felbomlásának logikus következményeit. Amellett a rendkívüli izgalom mellett, amelyet Csehország és Morvaország Németország általi annexiója okozott, a kárpátoroszországi bevonulásunk természetesen az érdeklődés hátterébe került. Ez a kérdés csak akkor 24 5 Lásd e kötet 423. sz. iratát. 655
