Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

vezetékkel kötnék össze Romániát Németországgal s ezen történne az olaj szállítása, mintahogy az a mosuli olajkutaknál van. A vezeték Erdély keleti részén haladna észak felé, majd a Ruthénföldön és Szlovákián keresztül Sziléziába. A mai Huszton volna a] vezeték adminisztrációjának egyik főállomása. Ugyanis a távolabbi német tervek keretében itt találkozna a jövőben az orosz olajforrások termékeit Németországba vivő vezeték a Romániából jövővel. A hír tudomásulvétele döbbenetes erővel hatott. A terv megvalósulása esetén kétségkívül új fejezetet nyitna a Dunavölgyének történelmében s a magyar törekvések szempontjából is beláthatatlan kimenetelű volna. Némelyek, akik máris készpénznek veszik a tervet, ezzel magyarázzák, illetőleg erre vezetik vissza azt az ellenállást, amelyet a Birodalom a Ruthénföldre irányuló magyar és lengyel törekvésekkel szemben fejtett ki eddig. A hír jelentőségének mérlegelésénél leszögezendő, hogy az a legilletékesebb német hatóságnak a félig bizalmas közlése, amelyet hat sajtóember előtt tett. A közlés ezelőtt egy nappal történt, de eddigi információnk szerint állítólag csakis a belgrádi „Vreme" mai száma hozott le belőle valamit. Amidőn megállapítjuk, hogy a hír valóban illetékes helyről származik felteendő azonban a kérdés, hogy vájjon nem csupán valami cél érdekében lanciroztatta-e a német kormány? Ugyanis számos olyan érv van, amely a terv vázolt formában való keresztülvitelének a lehetősége ellen szól. Elsősorban elképzelhetetlen, hogy egy ilyen példátlanul nagy anyagi befektetést igénylő vezetéket úgyszólván az egész vonalon végig úgynevezett perem vidékeken vonultassanak végig. Ezek ugyanis még abban az esetben is állandóan veszélyeztetett területek, ha hovatartozandóságuk tekintetében a szomszédos államok között semmiféle ellentét nem létezik. E téren szerzett tapasztalatok azt tanítják, hogy ilyen vezetékek csakis teljesen pacifikált területeken vonulhatnak végig. Másrészről a legtöbben itt is tudatában vannak annak, hogy csalódni fognak azok, akik azt hiszik, hogy a Ruthénföldön az újonnan teremtett barátság révén állandó német felügyelet alatt lehet majd ez a vezeték. Ugyanis ezek a körök tisztában vannak azzal, hogy amennyiben a német kormány megakadályozza a Ruthénföldnek Magyarországgal való egyesülését, könnyen bekövetkezhetik, hogy ez a terület egy szép napon egy nagyukrán állam zsákmányává válik. Ez pedig nem éppen kívánatos a szóbanforgó terv szempontjából. Fontos szempont ezenkívül a terv higgadt megítéléséhez Románia feltételezhető álláspontja. A román külkereskedelemnek kb. 50%-át teszi ki a külföldre irányuló olaj és petroleumtermék. 70%-át teszik ki ezek azoknak a kiviteli cikkeknek, amelyekért nemes valutát fizetnek. Ha már most olajés petroleumfölöslegeit Németországnak kötik le, amely belátható időn belül valutával fizetni nem tud, külkereskedelme számára súlyos meglepetéseket ígér a jövendő. Ezenkívül nem valószínű, hogy a németek ilyen nagyméretű befektetést kockáztathatnának, amikor előttük is ismeretes az a tény, hogy a romániai olajforrások nagyrésze kimerülőfélben van. Ha ezen és számos hasonló tény jelenlétében mérlegeljük az itteni külügyminisztérium által lanszírozott hír jelentőségét, feltétlenül arra a 191