Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)
Mindezek miatt az okok miatt a csehszlovák javaslat nem mutatja a konciliánsságnak kellő fokát, nem a ma uralkodó szempontokat, hanem 20 évvel ezelőtti szempontokat tart szem előtt és ezért teljes egészében elfogadhatatlan. DURCSÁNSZKY miniszter felszólalásában kifejti, hogy a csehszlovák javaslat az egyenlőség elvén készült. Ami alatt Durcsánszky azt érti, hogy a határokat úgy kell megvonni, hogy ugyanannyi szlovák éljen Magyarországon, mint amennyi magyar marad Szlovákiában. Ez az egyetlen elv, amelynek alapján Durcsánszky szerint el lehet járni barátságosan tárgyaló felek között, minthogy ethnografiai határt megvonni a lakosság vegyes települése miatt szerinte nem lehet. Ez volt a csehszlovák delegáció vezető szempontja, amely mellett közlekedési és gazdasági szempontokat is figyelembe vett, azonban mindkét irányban, úgy hogy ebből a szempontból is igyekezett az egyenlőség elvét érvényre juttatni. TELEKI PÁL gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: Durcsánszky miniszter által alapul vett princípium, hogy ugyanannyi szlovák legyen Magyarországon, mint amennyi magyar Szlovákiában, különböző szempontokból helytelen. Először is még ha erre a princípiumra akarnánk is helyezkedni, ezt helyesen csak az 1910-es népszámlálási adatok alapulvételével tehetnénk. Másodszor ha egyenlőségre törekszünk ezt nem a két oldalra eső szlovák és magyar lakosság számszerű egyenlőségében kell keresnünk, hanem az arányszámok egyenlőségében. Ebből a szempontból, ha a 10 millió lakosú Magyarországra mintegy 600.000 szlovák fog esni, a 2.5 — 3 millió lakosú Szlovenszkóra és Ruszinszkóra pedig mintegy 150.000 magyar — úgy, amint az a magyar javaslat elfogadása esetén történnék, — úgy a kisebbségi lakosságnak az egész lakossághoz viszonyított aránya egyenlő volna. Harmadszor megjegyzi gróf Teleki kultuszminiszter, hogy itt most arról van szó, hogy egy igazságos határmegvonás útján megalapozzuk két nemzet barátságát, nem pedig arról, hogy kölcsönösen túszokat tartsunk egymás birtokában. DURCSÁNSZKY miniszter: mi nem akarunk magyart Szlovákiában visszatartani. Ha ezt megtehetnénk úgy, hogy Magyarországon sem maradjon szlovák, készséggel visszaadnánk mindent Magyarországnak. Gróf TELEKI PÁL vallás- és közoktatásügyi miniszter: amennyiben Durcsánszky miniszter lakosságcserére céloz, úgy ismételten ki kell jelenteni, hogy ennek feltétele az érdekelt lakosság beleegyezése. Tudja, hogy lakosságcsere esetén sok magyar volna, aki nem hagyná el szülőföldét s ugyanígy Magyarországon is sok szlovák sem volna hajlandó elhagyni Magyarországot. Kérdi, lehet-e ezeket a rétegeket megkérdezésük nélkül brutálisan áttelepíteni? De akárhogy is áll ez a kérdés, nem férhet szó ahhoz, hogy egy esetleges lakócsere igen hosszú és nehéz művelet volna. Ezt később talán fel lehet vetni és baráti államok közt talán meg is lehetne organizálni olyan egyénekre vonatkozóan, akik maguk óhajtják az átköltözést, kételyei vannak azonban aziránt, hogy sokan lesznek akik az átköltözést kívánnák. Visszatérve a cseh javaslatra és Durcsánszky 7 miniszter ebbeli kijelentésére, hogy tisztán ethnikai alapon megvonni a határt lehetetlen, leszögezi Teleki gróf, hogy a határnak legalább 50 —60%-át tiszta ethnikai 767