Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

Kedden, október bó 11.-én d. e. 9 órakor a két delegáció szakértői tartanak megbeszélést, délután 15 órakor pedig maguk a delegációk folytatják a tárgyalásokat. Küm. res. pol. 1938—7—komáromi tárgyalások jegyzőkönyve. Másolat. 489. FELJEGYZÉS A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁSOKRÓL. A KIKÜLDÖTT SZAKÉRTŐK MEGBESZÉLÉSE Komárom, 1938. október 11. 9. ó. Az ülés megnyitása után a csehszlovák szakértők részéről Malár tisztázandónak tartja elsősorban azt a kérdést, hogy a magyar részről előterjesztett határmódosítási követelés milyen elvi alapon állíttatott fel. Teleki Pál gróf, a magyar szakértői bizottság vezetője, kijelenti, hogy az 1910. évi magyar népszámlálás anyanyelvi adatai alapján állítottuk fel követeléseinket. Ez vitathatatlan[ul] nem tartozik a szakértőkre, mert a müncheni határozatok [megvalósítása] a német területen végrehaj [tandó] eljárás mintájára történik az egyenlő elbánás elve alapján. A csehszlovák szakértőknek arra az ellenvetésére, hogy a magyar követelések magukban foglalnak a magyar nyelvhatáron túlmenően is számos olyan községet, amely egyedül etnográfiai alapon nem illetné meg Magyarországot, Teleki Pál gróf arra utal, hogy a kívánt vonal a szigorú nemzetiségi határnak csak a legszükségesebb esetekben való kikorrigálása útján jött létre, ellenben sem gazdasági, sem stratégiai szempontokat egyáltalán nem vettünk tekintetbe és például arra a területre, amely az Osztrovszky hegység déli lábánál terül el, habár gazdaságilag teljesen az Alföld felé nyílik, nem emeltünk igényt, habár maga ez a terület is kívánná gazdasági érdekei szempontjából a Magyarországhoz való tartozást. És a stratégiai érdek is ez volna. Nagy barátságunkra mutat, hogy ezt mellőztük. Nem igényeltük ezt, mivel szlovák nyelvterület. A továbbiakban hosszas elvi vita indul az 1910-es népszámlálás alapulvételének helyességéről. A csehszlovák szakértők az 1850-es vagy legfeljebb az 1880-as népszámlálást tartják alkalmas alapnak. Ezzel szemben a magyar szakértők vezetője kijelenti, hogy a müncheni egyezmény és az annak végrehajtására kiküldött berlini nagykövetek tanácsa határozatainak precedensül vételével ragaszkodunk az 1910-es alaphoz. Az 1880-as statisztika annydra az iparosodás, városiasodás kezdetéről származik, hogy ez a mai egészen más gazdasági viszonyok között semmiesetre sem vehető döntés alapjául. A továbbiakban a csehszlovák szakértők közül a szlovákiai határra vonatkozólag Granatier Antal, a ruténjaira vonatkozólag Zidovsky teszi meg nyugatról keletre haladva községenkinti észrevételeit. Ennek során különösen kiemeli, hogy nem ismeri el a Pozsonyra és közvetlen környékére, a nyitramegyei vegves területekre és Nyitrára, Kassára és vidékére és a ruténiai városvonalra vonatkozó magyar igényeket. Ellenben kijelenti, 752