Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

van s ehhez a nézetéhez, valamint annak hivatalos kifejezésre juttatásához ragaszkodik. Krno követ abbeli közbevetett megjegyzésére, hogy ily módon a népszavazási kérdés a tárgyalások anyagán kívül esik, KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter kijelenti, hogy a magyar felfogás szerint a szlovák és ruthén népszavazás megejtése a legnagyobb mértékben előmozdítaná a végleges és megnyugtató rendezés lehetőségét. Nejn érti, mért akar a csehszlovák kormány kizárni két népet az önrendelkezési jog gyakorlásának a lehetőségéből. Azzal egyébként a magyar delegáció is tisztában van, hogy a népszavazást nem lehet erre a két népre ráerőszakolni, amennyiben ők ezt maguk nem kívánnák. Felkéri végül Teleki Pál gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy fejtse ki bővebben a magyar delegációnak a territoriális kérdésre vonatkozó állásjsontját. GRÓF TELEKI PÁL vallás és közoktatásügyi miniszter közli, hogy

r az átadott térképen megjelölt határok megvonása tökéletesen annak a nemzetiségi elvnek az alapján történt, mint amely német és lengyel vonatkozásokban alkalmazást nyert. A magyar javaslat két alapvető elve, hogy visszacsatolandónak tartja mindazokat a területeket, ahol a magyar lakosság az 50%-os számarányt meghaladja és hogy a lakosság számarányának megállapítása az 1918. évi helyzet alapján történjék. Megengedi, hogy a nemzetiségi elv alapján ekként megvont határ gazdasági szempontból talán nem mindenben felel meg a helyi érdekeknek, azonban felhívja a csehszlovák delegáció figyelmét arra, hogy ha magyar részről gazdasági szempontokra is tekintettel óhajtottunk volna lenni, a határt még messzebb északra kellett volna megvonni, márcsak az ott lakó szlovák nép gazdasági érdekeire való tekintettel is. De ilyen gazdasági szempontokra nem voltak tekintettel sem a trianoni szerződés megalkotásánál, sem pedig a legutóbbi német rendezésnél. A német rendezésnél egyébként a magyar javaslat mindenesetre enyhébb és ennek illusztrálására felhozza a garam-völgyi határ megvonását, ahol a határt az ott menő vasútvonalra való tekintettel, nemzetközi téren szerzett tapasztalatai alapján 3 kilométerrel beljebb vonta meg az etnográfiai határnál. Tudományos meggyőződése, hogy a magyar javaslat nemcsak magyar szempontból, hanem minden tekintetben megfelel a valódi helyzetnek. Igazolja ezt az angol admiralitás által 1919-ben kiadott etnográfiai térkép, amely majdnem a legteljesebb pontossággal éppen úgy tünteti fel az etnográfiái határokat, amint azt a magyar javaslat teszi. De nem lehet kételkedni az 1910-i statisztikai adatok valódiságában sem. E tekintetben anélkül, hogy részletekbe óhajtana bocsátkozni, csupán arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a különböző egyházi statisztikák teljesen megerősítik az állami statisztika adatait, valamint arra is, hogy a számláló biztosul használt mintegy 20.000 tanító közül körülbelül 14.000 felekezeti tanító volt, éspedig éppen a nemzetiségi vidékeken. Ezek közt a felekezeti tanítók közt az illető vidék nemzetiségei a legmesszebbmenően és a dolog természete szerint képviselve voltak, úgy hogy ezek megállapításait elfogultsággal vádolni nem lehet. Összegezve ezek után az elmondottakat, meg kell, hogy állapítsuk, hogy nem lehet azt mondani, hogy a magyar javaslat etnográfiai szem748