Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

pontból nem felel meg a realitásnak. A leghatározottabb meggyőződéssel állítja, hogy a magyar delegáció által javasolt határ megfelel az etnog­ráfiai helyzetnek. Kisebb eltérések legfeljebb abból adódhatnak, hogy a határ megvonásánál a magyar delegáció nem óhajtotta elvágni egyes köz­ségek területét. Felteszi, hogy ezt a csehszlovák delegáció méltányolni tudja. TISZO miniszterelnök az 1910-es statisztikai adatokat semmi esetre sem hajlandó tárgyalási alapul elfogadni. Személyes tapasztalatból tudja, hogy az akkori régime mellett nagy számban voltak szlovákok, akik ideig­lenesen elszakadva saját fajiságuktól magyaroknak vallották magukat. Felfogása szerint nem is lehet a jelen tárgyalások célja az, hogy külön­böző statisztikai megállapítások helyessége felől vitatkozzunk. Ezért csak mellesleg jegyzi meg, hogy ha az 1910. évi adatoknál régibb adatokra mennénk vissza, úgy ezek csehszlovák szempontból kedvezőbbek vol­nának. Tiszo miniszterelnök szerint a kérdést egy nagyszabású közép-európai újjárendezés szempontjából kell nézni és egy olyan rendezést keresni, amely a rendezés által érintett népeknek úgy gazdasági, mint kulturális együttélését megfelelően biztosítja. Közölheti, hogy intézkedésére a pozsonyi országos hivatal máris fel­állított egy magyar osztályt. A szlovákok maguk tudják a legjobban, mit tesz az, ha egy nép nemzetiségi szempontból nem élheti ki magát. Ezért a szlovák kormány nem fog abba a hibába esni, hogy a magyar lelkeket el akarja nemzetietleníteni. Legyen a magyar delegáció meggyőződve, hogy a csehszlovák delegációban senki sincsen aki egy új Trianont akarna csinálni. Ha ebből a magasabb szempontból tekintjük a kérdést, úgy kétség­telen, hogy egy olyan rendezés, amelyik az egyik fél szempontjából nincs tekintettel a gazdasági életérdekekre, nem lehet tartós. Ezt a közelmúlt eseményei kellően megmutatták. Annak, hogy a csehszlovák delegáció a magyar delegáció memorandu­mára adott válaszában Pozsonyt, Érsekújvárt, Kassát külön is felemlítette, igen fontos okai vannak. Pozsony a szlovákság kivezető útja a Dunához. Érsekújvár mint vasúti gócpont és mint fejlődőben lévő ipari centrum a szlovákság részére életbevágóan fontos. Megemlíti egyébként, hogy hasonló fontos kiút a Dunához Komárom is, amelynek Magyarországhoz történő visszacsatolása esetére gazdasági kihasználását és az odavezető forgalmat a szlovákság részére biztosítani kell majd. ( KÁNYA KÁLMÁN m. kir. külügyminiszter annak hangsúlyozása mellett, hogy nem érzi magát hivatva arra, hogy gazdasági kérdésekben nyilatkozzék, biztosíthatja a csehszlovák delegációt arról, hogy a gazdasági kérdéseknek a szlovák érdekeket szemelőtt tartó rendezése tekintetében a magyar kormány részéről mindenkor a legmesszebbmenő előzékenységre számíthat. Ezekben a gazdasági kérdésekben véleménye szerint nem lesz nehéz megoldást találni. Most azonban nem arról van szó, hogy gazdasági megállapodásokat létesítsünk. A nemzetiségi elv alapján kell, hogy meg­maradjunk, ennek az elvnek az érvényesítése szülte a legutóbbi eseménye­ket és ennek az elvnek az érvényesítését követeli a magyarság részére a magyar közvélemény is. 749

Next

/
Oldalképek
Tartalom