Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

Csehszlovák részről ezzel szemben arra történt hivatkozás, hogy a második és harmadik pontok végleges rendezése nem történhetik meg addig, amíg a magyar delegáció nem ismerteti területi követeléseit, mert csak a visszacsatolandó területek ismeretében állapítható meg, hogy mely területről való katonák bocsáttassanak el a szolgálatból és ugyancsak a területi követelmények ismeretében tud a csehszlovák delegáció csupán nyilatkozni a felől, hogy a rend fenntartási közös intézkedések terén meddig mehet el. A csehszlovák delegáció részéről a mellett Krno követ azt is próbálta bizonyítgatni, hogy a csehszlovák kormány a harmadik magyar kívánság tekintetében nem adott határozott igenlő választ, hanem a magyar kívánságok gyakorlati keresztülvitelét illetően a magyar elképzelések felől közelebbi felvilágításokat kért e felvilágosítások azonban olyanok voltak, hogy azok ismeretében a csehszlovák kormány kénytelen a magyar kívánalmak teljesítésétől egyelőre elzárkózni. TISZO miniszterelnök a vita során azt a kérdést intézte a magyar küldöttséghez, vájjon a megváltozott helyzetre, nevezetesen a szlovák kormány megalakulására való tekintettel, nem volna-e magyar részről hajlandóság az eddigi álláspont revideálására. A rendfenntartás belügy, a belügyek pedig a szlovák kormány autonóm hatáskörébe tartoznak. Tiszo-t ez a kérdés mint szlovák belügyminisztert közelről érinti. Ő nem tud rendbontásokról és ha ilyenek volnának azokat a legnagyobb eréllyel kész megtorolni. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter, Tiszo miniszterelnök kijelentésébe belekapcsolódva felveti azt a kérdést, hogy kivel is áll voltaképen a magyar delegáció szemközt; a prágai kormány csehszlovák képviselőjével-e vagy az autonóm szlovák kormány képviselőjével. Ezt a kérdést a tárgyalások továbbfolytatása előtt feltétlenül tisztázandónak tartja. " TISZO miniszterelnök, DURCANSZKY miniszter és KRNO követ egybehangzóan azt fejtegetik, hogy a magyar kormány külügyileg természetesen a prágai összkormánnyal áll szemben, a tárgyalás alatt álló kérdéseknek ellenben vannak olyan vonatkozásai is, amelyek az autonóm szlovák kormány hatáskörét érintik. Hosszabb meddő vita után, melynek során a csehszlovák delegáció fentebb ismertetett érveinek állandó ismétlése és variálása mellett mereven kitartott, a második és harmadik magyar kívánalom tekinetében elfoglalt kitérő álláspontja mellett, KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter elérkezettnek látja az időt annak kijelentésére, hogy a magyar delegáció felfogása szerint közös cél az, hogy minél gyorsabban megegyezés jöjjön létre az összes kérdésben. Ezt a magyar közvélemény nyomatékosan sürgeti. Amennyiben a magyar delegáció azt a benyomást szerezné, hogy csehszlovák részről a tárgyalások elhúzására irányuló szándékkal áll szemközt — amire alapot nyújt az a tény, hogy a csehszlovák delegáció most vitát óhajt provokálni a prágai kormány által elfogadottnak kijelentett kérdések felett — úgy a magyar delegáció nem fog habozni ennek konzekvenciáját levonni. A magyar delegáció abban a meggyőződésben ült le a tárgyaló asztalhoz, hogy a tárgyalások révén egy őszinte jóviszony alapjait lesz lehetséges lerakni és kínosan lepi meg a magyar delegációt, hogy már elintézettnek vélt kérdések tekintetében nehézségekkel találja magát szemközt. Annak le740