Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

szögezése után, hogy a prágai kijelentésekkel szemben a csehszlovák delegáció csupán az első magyar kívánság tekintetében tett teljesen megnyugtató kijelentéseket, a második pont tekintetében csak félmegoldást javasol, a harmadik pont tekintetében pedig elutasító álláspontra helyezkedik, felveti azt a kérdést, hogy is állunk tulajdonképpen a negyedik magyar kívánalommal, vagyis egyes magyar városok szimbolikus átadásának kérdésével. TISZO miniszterelnök a rendfenntartás kérdésére való ismételt viszszatérés után és annak ismételt hangoztatása mellett, hogy a negyedik pont tekintetében tulajdonképpen csak a harmadik pont tisztázása után tudna nyilatkozni, minthogy a negyedik pont területi kérdéseket vet fel, s ezeket a területi kérdéseket nem lehet addig tárgyalni, amíg a harmadik ponttal kapcsolatban felmerülő területi kérdések tisztázva nincsenek, végül is kijelenti, hogy a csehszlovák delegáció elvileg hajlandó a negyedik magyar kívánságot honorálni, de előbb a magyar területi igényeket akarja ismerni, minthogy szimbolikus átadást nem tart lehetségesnek, ha nincsen előzetesen tisztázva, hogy az átadási aktus, mely területek átengedését jelképezi. GRÓF TELEKI PÁL m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter kifejti, hogy a magyar kívánság olyan határmenti helyek átadására irányul, amelyek feltétlenül vissza fognak kerülni Magyarországhoz, akármi lesz is tárgyalások eredménye. Egyébként is a magyar kívánság néni egy bizonyos meghatározott terület átadásának jelképezésére, hanem általában a területvisszaadás elvének szimbolizálására irányult. A magyar delegáció talán hajlandó a harmadik követelmény tekintetében számotvetni a helyzetnek azzal a megváltozásával, amelyről Tiszo miniszterelnök beszélt, a negyedik kívánság teljesítéséhez azonban ragaszkodik. TISZO miniszterelnök előbb általánosságban kijelenti, hogy a negyedik magyar kívánságról hajlandó tárgyalni úgy, hogy annak teljesítése sem gazdasági, sem közlekedéspolitikai szempontból ne prejudikáljon a végleges rendezésnek, majd pedig a magyar delegációval folytatott további vita és a csehszlovák delegáció tagjaival halk hangon folytatott megbeszélés után, kijelenti a csehszlovák delegáció készségét Ipolyság város és a Sátoraljaújhely-i vasúti állomás átadására azzal, hogy az állomáson át a csehszlovák átmenő vonatok szabadon közlekedhessenek. Javasolja, hogy az átadás részleteit katonai albizottság állapítja meg. A magyar delegáció kísérletet tesz arra, hogy Ipolyság helyett Párkánynána adassék át, ez a törekvés azonban nem vezet eredményre. Végül is KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter kijelenti, hogy a magyar kormány Ipolyságnak és a sátoraljaújhelyi vasútállomásnak átadását a negyedik kívánalom teljesítése gyanánt elfogadja, és e két hely átadásában megnyilvánuló csehszlovák gesztus méltánylásaképen hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a harmadik magyar kívánalom tárgyalása későbbre halaszttassék, le óhajtja szögezni azonban azt, hogy a második magyar kívánság tekintetében nem jött létre kielégítő megállapodás. ANDORKA RUDOLF vezérkari ezredes, a katonai albizottság működésének megkezdése előtt, a két delegáció állásfoglalását kéri abban a tekintetben, hogy az átadásnak milyen idő alatt kell megtörténnie. RÖVID vita után, amelyben a két delegáció katonai szakértői viszik a szót, egyöntetű megállapodás történik aziránt, hogy Ipolyság átadásának 741