Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)
fognak diskriminálni a lengyel és a többi nemzetiségek között, a varsói kormány közölte, hogy elvárja, miszerint a lengyel probléma azonos módon lesz megoldva a német kérdéssel. A jegyzék egyúttal bejelentette, hogy a lengyel kormány felmondja az 1925. évi lengyel—csehszlovák kisebbségi egyezményt. A jegyzék szövegét van szerencsém B) alatt idecsatolni. 2 9 A Londonban és Párisban szeptember 19.-én és 20.-n szóbelileg és utóbb írásban tett lengyel lépésre az angol és francia kormány meritorikusan, értesüléseim szerint, állást nem foglalt ugyan, de nem volt kétséges, hogy e két nagyhatalmi kormány előbb a szudétanémet kérdést óhajtotta volna megoldva látni és csak ezután vette tervbe a lengyel kérdéssel való foglalkozást. A nyugati nagyhatalmaknak feltehetőleg a lengyel kérdés elhúzására irányuló törekvésével szemben a lengyel hivatalos körök elhatározása az volt, hogy a lengyel érdemi követeléseket minden körülmények között fenntartják a követendő taktikát pedig a helyzet mikénti alakidásától teszik függővé. Szeptember 22.-től kezdődőleg kezdetét vették a sorozatos összeütközések a lengyel kisebbség és a cseh karhatalom között az Olza vidéken, amely növekvő elszántsággal folyt az áldozatokra való tekintet nélkül a kritikus időszak egész tartama alatt. A már korábban alakított titkos egyesületek léptek itt akcióba egyidejűleg a szudéta németek megmozdulásával. A fegyveres felkelők csendőrlaktanyákat támadtak meg, katonai őrjáratokat fegyvereztek le, és terrorizálták a cseh hivatalnokokat. A hangulat és a lelkesedés fenntartására és fokozására röpcédulákat terjesztettek és titkos mozgó rádióállomásokat állítottak fel a határmentén, amelyek azt a benyomást keltették, mintha az Olza-vidéken működnének. A sajtó természetesen kihasználva a véres eseményeket, igyekezett a közhangulatot a legerélyesebb lépésekre, szükség esetén a fegyveres megoldásra előkészíteni. Egyidejűleg megindult a lengyel területén az önkéntesek toborzása, akiknek száma napok alatt elérte az 50 000-t. A lengyel kormány és közvélemény nem hagyta magát befolyásoltatni szeptember 23.-án Szovjetoroszország részéről bekövetkezett diplomáciai lépéstől 3 0 sem, dacára annak, hogy orosz részről a meg nem támadási szerződés felmondásának lehetőségével is fenyegetőztek, sőt az orosz lépéssel egyidejűleg a prágai lengyel követ a leghatározottabb formában követelte az új cseh kormány elnökétől, Sirovy tábornoktól a szeptember 21.-én átadott lengyel jegyzék azonnali megválaszolását. A csehszlovák kormány válaszát Slavik varsói csehszlovák követ szeptember 26.-án délután 3 órakor adta át Moscicki köztársasági elnöknek, Benes sajátkezűleg írott levele kíséretében. A válasz az azonnali tárgyalások megindítását javasolta a Lengyelország részére teendő koncessziók tekintetében. Moscicki elnök válaszlevelét és a lengyel kormány válaszjegyzékét repülőgépen külön futár vitte, aki szeptember 27.-én 12 óra 40 perckor érkezett meg Prágába. Ez alkalommal a lengyel kormány készségét fejezte ki azonnali oly irányú tárgyalások megkezdésére, hogy Csehszlovákia lengyel lakossága akaratát szabadon nyilváníthassa hovatartozandósága 9 Lásd e kötet 4481). sz. iratát. 3 0 Lásd e kötet 390. sz. iratát. 703
