Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)
kérdésében. Ennek biztosítását szolgálná a lengyel nyelvterület egyrészének azonnali átengedése, bizonyos területeken pedig népszavazás megtartása. A lengyel jegyzék tehát érdemileg ugyanazt követelte, mint a godesbergi német memorandum, 3 1 csupán a területek átadását nem kötötte időponthoz, tehát nem volt ultimátum jellegű. A várt cseh viszonválasz szeptember 28.-án és 29.-én, dacára, hogy azt cseh részről magán úton kilátásba helyezték, nem érkezett meg Varsóba. E kérdés ebben a stádiumában érték a lengyel kormányt a szeptember 29.-i müncheni határozatok, amelyek mint ismeretes a lengyel probléma megoldását három hónappal szintén elodázták. A müncheni határozatok híre szeptember 30.-án hajnali 3—4 óra között érkezett Varsóba. A reggeli órákban Beek külügyminiszter legszűkebbkörű munkatársaival tanácskozott, majd a déli órákban a köztársasági elnök elnöklete alatt államtanács ült össze, amelynek célja volt a müncheni határozatok folytán előállott helyzet és az időközben beérkezett és csupán általánosságokat tartalmazó prágai viszonválasz után a lengyel részről közvetlenül teendő lépések megállapítása. Azonban már a délelőtti órákban elterjedt hírek szerint a varsói hivatalos körök a müncheni négy hatalmi értekezlet határozatait valóságos arculcsapásnak tekintették. Ismeretes, hogy már 1933. évben Mussolininek a négyhatalmi konferenciára vonatkozó terve Lengyelországban mily erős recenzust váltott ki, jelenleg pedig a Münchenben tervezett diszkriminációt egyenesen elgondolhatatlannak tartották. A szállingó híreket megerősítették előttem Lubienski gróf kabinetfőnök nekem tett közlései, amelyekről haladéktalanul voltam bátor Nagyméltóságodnak jelentést tenni. A lengyel kormány utolsó jegyzéke szeptember 30.-án 22 óra 7 perckor érkezett repülőgépen Prágába, amelyet a csehszlovák kormánynak azonnal kézbesítettek. A jegyzék ultimátum jellegű volt: október 1.-én déli 12 óráig választ kívánt a csehszlovák kormánytól arranézve, hajlandó-e Teschent és környékét október 2.-én délben átadni, Frysztat kerületét pedig 10 nap alatt kiüríteni és átadni. A további területeken tartandó népszavazás módozatainak megállapítását és a határok végleges rendezését egy megkötendő megállapodás fogja tartalmazni. Követeléseinek nem teljesítése esetén a lengyel kormány minden felelősséget Csehszlovákiára hárított. Ugyanaznap este 1/2 9 órakor, tehát a jegyzéknek Prágában való átadása előtt, Beck külügyminiszter Nagyméltóságodnak való jelentéstétel céljából közölte velem a lengyel ultimátum tartalmát. A lengyel külügyminiszter a lengyel kormány ultimativ fellépéséről még szeptember 30.-án késő este tájékoztatta a varsói francia és angol nagyköveteket is. Az utóbbi az angol kormány válaszát már október 1.-én reggel 8 és 9 óra között közölte, amelynek értelmében „az angol kormány felajánlja jószolgálatait és biztosította a lengyel kormányt, hogy ez alkalommal nem fogja Prága elhúzni a kérdés megoldását". A francia nagykövet 3 1 Hitler szeptember 23-án nyújtotta át az ott tartózkodó Chamberlainnek a godesbergi német memorandumot. Ebben követelte, hogy a memorandumhoz csatolt térképen kijelölt szudétanémet területeket október l-ig adják át Németországnak, a vegyes területeken pedig tartsanak népszavazást. Lásd erről: AdtAPol. D sorozat II. 584. sz. iratát, valamint: DBFP. Harmadik sorozat II. 1068. sz. iratát. 704
