Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Az iratok tartalmi kivonata

252. 1938. VI. 27. Budapest 253. 1938. VI. 27. Bukarest 254. 1938. VI. 30. Budapest 255. 1938. VI. 30. Budapest 256. 1938. VII. 1. Bukarest A honvédelmi minisztérium VI/2, osztálya vezetőjének jelentése a honvédvezérkar főnökének Berlinben Tippelskirch tábornokkal és Canaris tengernaggyal tárgyalt. Közölte velük, hogy Varsóba utazik és a német—lengyel katonai viszony kialakítása érdekében is közvetítőként szándékozik közreműködni. A németek kérték, hogy ezen a téren ne kezdeményezzen, mert a német—lengyel katonapolitikai viszony nem barátságos, ők Lengyelország ellen teljes erővel dolgoznak a katonai felderítés terén. Olaszországgal kapcsolatban Canaris megjegyezte, hogy olasz—német hadműveleti összműködésről beszélni sem lehet, még hírcsere formájában sem. Varsóban Beck külügyminiszter kijelentette: nem hiszi, hogy az angolok Csehszlovákiáért háborút kockáztatnának; a Szovjetunió nem képes fegyveres fellépésre, Jugoszlávia semleges marad. Stachiewicz tábornok, a lengyel vezérkar főnöke szerint: ha Németország megtámadja Csehszlovákiát, Lengyelország nem marad tétlen; Kárpát-Ukrajna őket csak a közös lengyel—magyar határ megvalósítása szempontjából érdekli; a szlovákok nemzetet alkotnak, tehát az ő kívánságuk a döntő; a csehszlovák hadsereg teljesen értéktelen; a Szovjetunió cselekvésre nem képes. Kérte, hogy Magyarországnak ne legyenek területi aspirációi Romániában, csupán kisebbségei helyzetének javítására törekedjen, ez lehetővé teszi a románoknak, hogy minden erejüket a Szovjetunió ellen összpontosítsák. Kobylanski, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője közölte: Lengyelország politikai végcélja az Észak — Dél biztonsági övezet megteremtése; Lengyelországnak Teschen körzetében és Árva, Szepes megyében levő néhány lengyel lakosú falut illetőleg vannak területi aspirációi; egy tiszta cseh—morva állam megmaradását szükségesnek véli; a szlovákokat a magyar megoldás felé igyekeznek terelni. A bukaresti magyar követ jelentése a külügyminiszternek Károly román király a vele folytatott beszélgetés során kifogásolta, hogy a magyar—román tárgyalások ilyen lassú ütemben haladnak, hangsúlyozta a tárgyalások sikeres befejezésének a fontosságát; a követ a tárgyalások elhúzódásáért a román kisebbségi politikát tette felelőssé. A külügyminiszter utasítása a bukaresti magyar követnek Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások eddigi eredményeinek véglegesítése csak akkor lehetséges, ha a kisantant államok a kisebbségi kérdésekben külön-külön megállapodnak Magyarországgal vagy legalábbis komoly kijelentést tesznek, hogy az eddigi tárgyalások megállapodásainak véglegesítése után ebben a kérdésben tovább fognak tárgyalni. A külügyminiszter utasítása a belgrádi magyar követnek Stojadinoviccsal közölje : a román külügyminiszterrel a tárgyalások nehezen haladnak. Ezért kívánatos Jugoszláviával már most olyan kérdések megtárgyalásához hozzákezdeni, amelyek a magyar—jugoszláv barátság útjában állanak. A magyar közvélemény Jugoszlávia iránt barátságos; előnyös volna először a kisebbségi sérelmeket orvosolni; a kezdeményezést és a végrehajtás ütemének meghatározását átengedi a belgrádi kormánynak. A bukaresti magyar követ jelentése a külügyminiszternek Közölte Comnennel és a királlyal: megegyezés csak az erdélyi magyarságnak adott engedmények után lehetséges. Comnen tisztában van azzal, hogy a kisebbségi kérdésben konkrét intézkedések kellenek, viszont mereven hangoztatja, hogy ez nem lehet semmiféle kötelezettségvállalás tárgya. Ccmnen szerint a három kisantant állam egymástól független tárgyalásai csak oly specifikus 4 A müncheni egyezmény létrejötte 49