Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)
Az I. ponttal kapcsolatos nyilatkozat általunk ajánlott új szövegével szemben megjegyezte, hogy a magyar kormánynak azokat a meggondolásait, amelyek az új szövegezésnél irányadók voltak, nem tudja acceptálni. A nyilatkozatnak — szerinte — valami pozitív tartalmat kell adni; ha tehát román részről ajánlott s meggyőződése szerint számunkra teljesen veszélytelen hivatkozást nem akarjuk elfogadni, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy a nyilatkozat a Népszövetségi Paktumra utaljon. — Ajánlottam: elégedjenek meg a Kellog paktumra való hivatkozással amelynek jelentőségét C. Hull és 3 9 az angol miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata újból felfrissítette. Ezt elismerte, de mégis kötötte magát ahhoz, hogy a nyilatkozatban a Népszövetségi Alapokmány is szerepeljen. Figyelmeztettem, hogy ebben az esetben olyan további szakasz felvételét kellene kérnünk a jegyzőkönyvbe, amelyben a jegyzőkönyvet aláíró másik állam kijelenti, hogy az Alapokmány valamennyi határozmányának alkalmazására hajlandó. Végeredményben erre a kérdésre nézve nem jutottunk túl álláspontunk kölcsönös leszögezésén. — Amikor a Protocole új magyar tervezetével ilyen módon végeztünk, Comnen kijelentette, hogy Nagyméltóságodnak Bossy előtt tett nyilatkozata után más javaslatot várt s nem tagadja, hogy az új magyar tervezet csalódást jelent számára. — A magam részéről erre újból visszatértem az erdélyi magyarság helyzetére s elmondtam Comnennek: milyen aggodalommal néztem azt az állandó és rohamos rosszabbodást, ami ebben a tekintetben mutatkozik s amely egész megegyezési törekvéseinket zátonyra viheti. — Beszéltem a csombárdi és kézdivásárhelyi mezőgazdasági iskolák beszüntetéséről, a közigazgatási törvényjavaslat sérelmes rendelkezéseiről s más konkrét kisebbségellenes intézkedésekről s megjegyeztem, hogy az iskolai vonatkozású sérelmekre a király figyelmét is alkalmam volt felhívni. Comnen ezúttal objektívebbnek látszott. Nem titkolta, hogy ezek a nehézségek őt is bántják. A mezőgazdasági iskolák beszüntetéséről Vajda már értesítette. Jelenlétemben telefonon kereste a földművelésügyi minisztert, hogy felvilágosítást kérjen tőle, de a miniszter hivatalos körúton volt. — Az a baj — mondotta, hogy Vajda nem akarja elvállalni a kisebbségi kormánybiztosság vezetését s az állás betöltése körüli huzavonával csak telik az idő s ezzel elsikkad az a jó hatás amit a kormánybiztosság felállítása keltett. — A legjobban az lepett meg, hogy Comnen egyenesen elismerte, hogy igazam van abban, hogy a román sajtó félrevezeti a közvéleményt és megnehezíti a kormány helyzetét, amikor ellentétben a tényleges viszonyokkal újabban megint minduntalan azt írja, hogy a romániai kisebbségeknek nincsen semmi kívánni valójuk. — Comnennek ez a beismerése megerősít abban amit 135/pol. számú jelentésemben voltam bátor Nagyméltóságod nagybecsű figyelmébe ajánlani. E jelentésemben foglaltak kiegészítéseként még csak azt volnék bátor megjegyezni, hogy ha csakugyan sikerülne az erdélyi magyarság helyzetéről 3 9 Hull, Cordell, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere. 461
