Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)
az angol és a francia sajtóban egy-két cikket elhelyeznünk, ezeknek a cikkeknek — nézetem szerint — minden támadástól és agresszivitástól mentesen, nyugodt hangon és teljes objektivitással kellene a tényleges viszonyokra vonatkozó hiteles adatokat ismertetniök. Támadó cikkek csak polémiát váltanának ki. — Mielőtt a külügyminisztertől elköszöntem volna, újból ajánlkoztam arra, hogy a kisebbségi nyilatkozat szövegének megvitatására bármikor készséggel rendelkezésére állok. Comnen azonban azt válaszolta, hogy az új tervezetet most előbb a másik két kisentente állam kormányával kell közölnie. Erre megismételtem, hogy a kisebbségi nyilatkozat szövegének megbeszélésére gondoltam, amely pedig Comnen június 10.-i közlése szerint már csak a magyar és román kormányokra tartozik s amelyet tehát a másik két kisentente állam kormányának állásfoglalása nem érint. — Ebben a tekintetben tévedésben vagyok — válaszolta a külügyminiszter — mert a három külügyminiszter álláspontja szerint ez a nyilatkozat is a tervezett megegyezésnek olyan eleme, amelyre nézve egyöntetűen kívánnak eljárni. Amit június 10.-én mondott, az csak a konkrét kisebbségi intézkedésekre vonatkozott, amelyek a dolog természete szerint csak különkülön tárgyalhatók. — Erre emlékeztettem, hogy június 10.-én még azt a megjegyzést tette, hogy „a cseh-szlovák kormánytól valószínűleg más szövegű nyilatkozatot fogunk kívánni". Comnen nem tagadta, hogy ezt mondta; nem is lehet észrevétele az ellen, ha a cseh-szlovák kormánytól más nyilatkozatot kívánunk, de meg kell állapítania, hogy ők egymás között abban állapodtak meg, hogy a kisebbségi kérdésre vonatkozó nyilatkozat valamennyiükre nézve azonos szövegű lesz, bármilyen módon, elv, vagy rendszer szerint rendezik is az egyes államok saját kisebbségeik ügyeit. Csak a konkrét rendezés kérdéseire nézve adtak szabadkezet egymásnak. (N. B. A június 10.-én átadott nyilatkozat-szövegről 4 0 Comnen tényleg azt mondta, hogy ehhez a szöveghez mindhárom állam hozzájárult, amit annak idején jelentettem is.) — Nehogy újabb félreértés legyen, leszögeztem, hogy eredeti álláspontunk szerint a most tárgyalás alatt álló kisebbségi nyilatkozat a cseh-szlovák kormányra nem vonatkozik, mert a magyar kormány meg akarja várni, hogy a Cseh-Szlovákiában bejelentett nemzetiségi statútum a kisebbségi kérdést ott nyugvópontra juttatja-e? Ha ez bekövetkezik, akkor könnyű lesz a cseh kormánnyal ennek megfelelő nyilatkozat-formulában megállapodni. Kértem, hogy ha a magyar részről ajánlott nyilatkozat-tervezetet ennek ellenére mégis tudomására akarja hozni a cseh kormánynak is — ami elvégre az ő dolga s amibe nem is akarok beleszólni — akkor legalább vegye tudomásul s nyugtasson meg, hogy nem lesz újabb félreértés arra nézve, hogy nyilatkozattervezetünk a csehekre nem vonatkozik. — Comnen iparkodott megnyugtatni, hogy ezzel kezdettől fogva tisztában volt, de azt is újból hangoztatta, hogy ez nem változtat azon a megálla3 8 Lásd e kötet 251a. sz. iratát. 462
