Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

újból megkezdtük s amit utóbb Comnen is szíves volt megerősíteni, nevezezetesen, hogy a román kormány a magyar kisebbség helyzetének rendezésére irányuló intézkedésekről a magyar kormányt bizalmasan tájékoztatni fogja, — a magyar kormány hajlandó elejteni a május 25.-én átadott levéltervezet utolsó bekezdését s hajlandó megelégedni egy a levéltervezet többi részével nagyjában azonos tartalmú, egyoldalú nyilatkozattal. A magyar kormány azonban ezt csak az alatt a feltétel alatt teheti, hogy a nyilatkozat integráns részét alkossa a jegyzőkönyvnek és hogy a nyilatkozatban kifejezetten bennfoglaltassák, hogy az a kisebbségi kérdésre vonatkozik. — Mindig az volt az álláspontunk — folytattam —, hogy a kisebbségi nyilatkozatot olyan konkrét intézkedéseknek kell kisérniöfc, amelyek az erdélyi magyarság helyzetének rendezésére bizonyos garanciát nyújtanak. Ma sajnos az a helyzet, hogy a magyar kisebbség sérelmeinek régóta várt orvoslása helyett, újabb és újabb súlyosan sérelmes intézkedések történnek s a magyarsággal szemben tanúsított bánásmód rosszabb mint valaha. Amíg ebben a tekintetben nem áll be gyökeres változás, nem is tudom elképzelni, hogyan volna megegyezésünk lehetséges. Éppen mert a konkrét intézkedések igen jelentős szerepet játszanak, ezért fontos számunkra, hogy a román kormánytól várt kielégítő szövegű nyilatkozattal egyidejűleg tudhassuk: milyen elhatározásokra jutott a kormány a magyarság sérelmeinek orvoslása s jogainak és érdekeinek biztosítása tekintetében. — Comnen, — aki az átadott tervezetet és abban a nyilatkozat szövegét egyelőre nem nézte meg — rövid húzódozás után kijelentette, hogy a román kormány módot fog találni arra, hogy a magyar kisebbségre vonatkozó konkrét intézkedésekről bizalmasan és à titre privé tájékoztasson. — A nyilatkozat szövegére vonatkozóan hangsúlyoztam, hogy a magyar kormány a szövegezésről hajlandó tovább is tárgyalni és ebben a tekintetben bármikor készséggel állok rendelkezésére. Együtt talán meg tudunk állapodni olyan szövegben, amelyet kormányom elé terjeszthetek, a magyar kormánynak nem lévén más feltétele, mint az, hogy a nyilatkozat kifejezetten utaljon a kisebbségi kérdésre. — Comnen ezzel szemben azt vitatta, hogy az ő nyilatkozattervezetük értelme szerint máris kétségtelenül a kisebbségi kérdésre vonatkozik s nem is vonatkozhat másra. Egyébként is a román kormány intézedései fogják megadni a nyilatkozat valóságos értelmezését. Ha az ő nyilatkozatuk alapján megegyezésünket most véglegesítenők s a megegyezést egyelőre publikálás nélkül elzárnánk, ki-ki a maga vasszekrényébe, akkor háromnegyed év, esetleg már hat hónap múlva láthatnánk annak a pozitív eredményeit, hogy a román kormány milyen szellemben rendezi a kisebbségi kérdést. — Comnen ezt a megjegyzését ugyan formális ajánlat alakjában tette, de minthogy nem in szisztált, el hagytam menni a fülem mellett és nem reagáltam rá. Nagyméltóságod figyelmét azonban bátor vagyok felhívni Comnen propozíci ójára. — Ezután áttértem a Protocole bevezetésére, valamint I. és II. pontjára vonatkozó megjegyzéseink ismertetésére. — A magyar kormánynak azt a kívánságát, hogy a préambule-ből és a II. ponttal kapcsolatos nyilatkozat szövegéből a „collaboration lovaié" elmaradjon, Comnen fanyar mosollyal tudomásul vette. — 460