Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

ezt csak úgy, mint egy elgondolást mondta és kérte, hogy ne vegyem ezt olyannak, mintha ez a hivatalos lengyel álláspont volna. Magyarország magatartását illetően megnyugvással jegyezte meg, hogy katonailag ma annyira vagyunk, hogy adott esetben rögtön be tudunk a Felvidékre vonulni, ami nézete szerint nagyon fontos. Értesülése szerint Jugoszlávia semleges fog maradni. Arra a kérdésemre, mit fog Románia csinálni, azt mondta, hogy az utóbbi két hét óta erősen javult a helyzet olyan irányban, hogy Románia is semleges fog maradni. Kijelentette, hogy egész erejével azon van, hogy erre vonatkozólag egész biztos garanciákat tudjon majd nyújtani. Érdeklődött aziránt, mi lesz a magatartásunkba Hodzsával fogunk tárgyalni, mire kijelentettem, hogy folyó évi március 9.-én átnyújtottunk Hodzsának egy 81. pontból álló memorandumot, melybe azon követeléseink vannak lerögzítve, melyeket teljesíteni kell jóvátétel szerűen, mielőtt leülnének tárgyalni. Mindaddig, míg a 20 év bűnei jóvátéve nincsenek, a magyar párt nem hajlandó a cseh kormánynyal tárgyalni. Ezen kijelentésem látszólag nagyon megörvendeztette őt, mert rögtön hozzátette, hogy igen fontos, hogy egyik oldalról se jusson a cseh kormány most levegőhöz. Berlin és Budapest felől biztos, hogy nem fognak semmit sem csinálni, ami a csehek helyzetét megkönnyítené, viszont a szlovákokat tőle telhetőleg erősen fogja szintén, nehogy megegyezzenek Prágával. Kérte, hogy ilyen irányban tartsuk mi is fenn kapcsolatainkat Hlinkáékkal és akkor reméli, hogy nemsokára a Felvidék tényleg fel fog szabadidni. Küm. res. pol. 1938—17—569. Másolat. 251. A BUKARESTI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Bukarest, 1938. június 27. 142/pol. — 1938. Szigorúan bizalmas ! Ma átadtam Comnen-nek a tisztelettel mellékelt tervezetet.

3

8 A tervezet ismertetését a III. pontba foglalt nyilatkozattal kezdtem, hangsúlyozva, hogy a magyar kormány ezt tekinti a jegyzőkönyv leglényegesebb részének, amelyen tulajdonképen az egész megegyezés sorsa megfordul. A Protocole-ban tárgyalt többi másodrangú kérdés rendezésére is van a magyar kormánynak néhány kisebb észrevétele; ezekre később térek vissza. — Ezután előadtam, hogy a magyar kormány hosszabb és alapos megfontolás után elhatározta, hog kizárólag a megegyezés megkönnyítésének érdekében hajlandó elejteni azt a kívánságot, hogy a kisebbségi kérdést levélváltás formájában rendezzük. Abban a feltevésben, hogy változatlanul számíthatunk arra, amit Tatarescu mint ideiglenes külügyminiszter önként vállalt, amikor megbeszéléseinket hivatalos formában ez év februárjában 3

8 Lásd e kötet 251a. sz. iratát. 459