Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

vélik, hogy a községi választások által adott eredmények pontos számbavétele után: 1. megerősítsük pozíciónkat a felvidéki magyarság soraiban; 2. a tótok részéről Budapest irányában mutatkozó bizalmatlanságot az autonómiára vonatkozó tervezet közlésével és a kontaktus mielőbbi kiépítésével eloszlassuk; 3. a ruthénföld lakosságát a népszavazás sikerének biztosítása céljából az általunk járhatónak vélt módon magunknak megnyerjük. Ehhez legyen szabad hozzáfűznöm, hogy a lengyelek — bár felvidéki kilátásainkat minden pesszimizmus nélkül, de hideg fővel ítélik meg — figyelembeveendőnek tartják azt a körülményt, hogy a községi választások a magyar elgondolások szempontjából a legkedvezőbb pszichológiai momentumban folytak le. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy további fokozott aktivitásra lesz szükség, hogy az elcsatolt északi területek lakosságának színvallását egy kevéshbé kedvező helyzet esetében is magyar szempontból kedvező módon biztosítsuk. Ami a tótokat illeti, hajlandók, mint eddig is, mindent elkövetni,, hogy intranzigenciájukban megerősítsék — de az eredmény biztosítása érdekében a mi szimultán akciónkat elengedhetetlennek tartják. (Az ő szerepük ebben a vonatkozásban azért kényes, mert nem akarják a tótokban azt a benyomást kelteni, mintha Lengyelországnak őket illetőleg aspirációik lehetnének.) Ezt kizárólag a magyar érdekek szempontjából ajánlják, mert információik szerint a tótok a felvidéki magyarpárt jóakaratában teljesen megbíznak, de Budapesttel szemben aggályaik vannak. E kérdéssel kapcsolatban újra leszögeztetett, hogy a Tótföld felosztásának kérdése nem jöhet szóba és pedig annál kevésbbé, mert a tótok bármilyen árnyalathoz tartoznak is, az ellen a legélesebben állást foglalnának és hogy a lengyelek — egynéhány határszéli községet kivéve, — a magyar felvidékre vonatkozólag semminemű területi aspirációt nem ápolnak. Ellenben a legnagyobb súlyt helyezik arra, hogy ebben a régióban a nyugalomteljes mértékben biztosítassék, ami csak abban az esetben érhető el, ha Budapest az önálló nemzeti életre ébredt tótok önkormányzati igényeit fenntartás nélkül kielégíti. Miután a magyar kormány jószándékai tekintetében kétség nem forog fenn, sürgős és elvi feladat volna lengyel felfogás szerint, hogy a tótokat erre vonatkozólag megnyugtassuk. A ruthén, illetve a tót kérdés aktuális részleteinek megbeszélése céljából lengyel és magyar tényezők eszmecseréjét — tekintettel a népszavazási megoldás lehetőségére — a lengyelek újólag javaslatba hozták. Az első étappe a pozsonyi magyar konzul és az ungvári lengyel konzul közti információ csere lehetne, amelyet nyomon követhetne egy nagyobbvonalú megbeszélés. Ami az általános külpolitikai képet illeti, a lengyel felfogás a következő: Minél inkább távolodunk a májusi kritikus napoktól, annál inkább csökken a harcias hangidat a nyugati nagyhatalmak részéről. Ami Franciaországot illeti, ott domináns elem a szövetségesi hűség látszatának megmentése. Ezt próbának kitenni nem akarják és ezért ma már nem zárkóznak el egy cseh federatív állam létesítése elől sem, ami pedig idővel szükségszerűen a különböző idegen népcsoportok leválásához vezetne. Az az eshetőség. 447