Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - IV. Német—magyar—lengyel együttműködés Csehszlovákia ellen; a magyar államférfiak olaszországi és németországi látogatása; a bledi egyezmény (1938. június 2—augusztus 31.)

hogy Csehszlovákia német hegemónia alá kerülhetne a franciák előtt másodrangú fontosságú, mert csupán az említett szövetségesi hűség látszatának fenntartása az, ami náluk predominál. Ebben a vonatkozásban diplomáciai téren befolyásolni akarni a franciákat meddő volna. Ellenben igenis fontos lenne lengyel felfogás szerint az angol közvéleményt megfelelően előkészíteni. Tekintettel arra, hogy Magyarországnak Angliában sok lehetőség és eszköz áll rendelkezésére, figyelmünkbe ajánlották ottani propagandánk fokozásának hasznosságát. Németország leendő magatartásának megítélése tekintetében épen olyan kevés konkrét elemmel rendelkeznek, mint mi. De az a meggyőződésük, hogy Németországnak a cseh kérdést legkésőbb 1939. őszéig rendeznie kell. Berlin Varsó felé ebben a vonatkozásban kezdeményező lépéseket még nem tett, azonban a lengyelek feltételezik, hogy a németek előbb utóbb keresni fogják velük a kontaktust. Ezzel kapcsolatban egyes, a német — lengyel viszonyt érdeklő kérdés rendezését quasi feltételként tekintik. Oroszországnak mint katonai tényezőnek aktív fellépését a lengyelek általában nem látszanak kalkulációba venni, bár Beck úr szavai szerint itt egy olyan marge áll fenn, amelynek értékét nehéz kiszámítani. A cseh kérdés megoldása után a lengyel elgondolás szerinti „Rückversicherung", illetve „Sicherheitsgürtel" megteremtése, amely az északi államoktól Olaszország, illetve a Balkánig terjedne, lépne előtérbe. Felfogásunk tökéletesen megegyezik abban a tekintetben, hogy ennek az alakulatnak nemcsak nem szabad németellenes éllel bírnia, de Németországgal jóviszonyt kell ápolnia. Miután a cseh és morva lakosságnak a Németbirodalomba való bekebelezése ellentétben állana a nemzeti szocializmus alapvető tételeivel, sőt a hitleri elgondolást alapjaiban rendítené meg és miután ilyen területekre Lengyelország sem tart igényt — elképzelhető egy független cseh állam létesítése. Minthogy egy ilyen államalakulattal szemben semminemű aspirációnk nem lehetne, lengyel elgondolás szerint az, mint ütköző állam nemcsak garantálandó, de az elképzelésük szerinti viszontbiztosítási szisztémába beilleszthető volna. A lengyelek a cseh hadseregnek még defenzív értékét is nagyon alábecsülni látszanak. Beck úr hosszadalmasan kifejtette, hogy a mozgósítás minden más esetben az állam erőtényezőinek maximális fokra való emelését jelenti, Csehszlovákiában — tekintettel a széthúzó népcsoportokra, a mozgósítás éppen ellenkező hatással járna. Jugoszlávia magatartása a legutolsó velencei

3

0 információk szerint egy konfliktus esetében negatív lenne. Következőleg a románok fellépésével sem kellene számolni. Kívánatos volna azonban egy magyar—román megegyezéssel a román aggályokat elenyésztetve, Romániát paralizálni. Miután ma a románok már hajlandóknak látszanak velünk nem kisentente alapon, hanem bilaterális formában megegyezni, ajánlatosnak látszik a tárgyalásokat ebben az irányban tovább folytatni. 3

0 Ciano és Stojadinovic 1938. június 21—22-i velencei megbeszélésére utal. Lásd e kötet 247. sz. iratát. 448