Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Antonescu Bárdossynak kijelentette, hogy ezt a választ nem is fogjuk megkapni, mielőtt ő (Antonescu) azt a királlyal, Tatarescuval és a kormány tagjaival le nem tárgyalta. Ezzel kapcsolatban sajnálatomnak adtam kifejezést eme, a tárgyalásokat egyáltalában meg nem gyorsító magatartás felett, de egyszersmind kijelentettem, hogy nekem a dolog egyáltalában nem sürgős és ha a kisentente kormányai úgy akarják, én várok erre a válaszra akár még két hónapig is. Küm. pol. 1938—7/7—541. Eredeti tisztázat. 93. NAPUELENTÉS BENEŐ CSEHSZLOVÁK HÍRLAPÍRÓ ÉS CSÁKY, A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER KABINETIRODÁJÁNAK VEZETŐJE BESZÉLGETÉSÉRŐL Genf, 1937. szeptember 24. Ma felkeresett Benes László genfi hírlapíró, a Csehszlovák Köztársaság elnökének unokaöccse és annak a kérésnek adott kifejezést, hogy csak egy percre fogadjam, mert okvetlenül szeretne velem néhány szót váltani. Kérésének eleget tettem, mert Benes a csehszlovákiai propagandában igen nagy szerepet visz. Benes mindenekelőtt megköszönte, hogy elutazásom előtt is hajlandó vagyok őt fogadni és azután örömének adott kifejezést azon előzékeny fogadtatás felett, amelyben Kánya külügyminiszter Krofta csehszlovák külügyminisztert előző nap este részesítette. Azután rátért a magyar s a három kisentente állam között fennálló viszonyra és sajnálkozásának adott kifejezést, hogy nem sikerült azt Genfben normálisabb mederbe hozni. Sietett hozzátenni, hogy ez nem Csehszlovákián és nem is Jugoszlávián múlott. Közbevetettem, hogy talán Jugoszlávián nem, de Csehszlovákia sem segítette elő ezt a normalizálást azáltal, hogy éppen e pillanatban kezdi meg egyes magyar állampolgárok Csehszlovákiában fekvő birtokainak kisajátítását. Egyidejűleg rámutattam Pop Valér román miniszter legújabb rendeletére, mely szintén hozzájárult ahhoz, hogy a két állam között a viszony nehezebbé váljék. Önkénytelenül — folytattam — az kell, hogy minden magyar embernek a benyomása legyen, hogy a viszony normalizálását tulajdonképpen csak Jugoszlávia óhajtja, míg a másik két állam talán kormányának gyöngeségéből kifolyólag vagy talán idegen nyomás alatt, minduntalan megijed közeledési szándékának sikerétől és ha egy lépést tesz előre, kettőt ugrik hátra. Benes azt válaszolta, hogy sajnos, szerencsétlen koincidensek ezt a látszatot megerősítik. O — Benes — azonban el fog utazni most Prágába és nagybátyjának előadja a helyzetet, de ehhez tudnia kellene, hogy mi volna a mi konkrét kívánságunk az atmoszféra oly módon történendő javításához, hogy az ne legyen beavatkozás Csehszlovákia belügyeibe. .252