Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

ország, Ausztria, Magyarország és Jugoszlávia megteremtsék az együttműködés alapját. Én azt válaszoltam, hogy erről nem hallottam és egyelőre a római megbeszélésről többet nem tudok mint azt, hogy elsősorban a spanyol kérdésről volt szó. A beszélgetés során Vukcevic olyan megjegyzést is tett, amelyből kivehető volt, hogy a belgrádi kormánynak az a meggyőződése, hogy háború esetén Olaszország Magyarország segítségére sietne. Ezt a feltevést nem vontam kétségbe. Ezután theoretikus formában felvetette Yukcevic azt a kérdést, nem volnék-e hajlandó Jugoszláviával egy olyan barátság-szerződést kötni, amilyent ez az állam Bulgáriával kötött. Amire azt kérdeztem tőle, hogy ez vonatkoznék-e a kis-éntente másik két államára is. Erre a jugoszláv követ igenlőleg válaszolt. Itt megjegyeztem, hogy ebben a magam részéről legalább is egyelőre nehézséget látnék. Vukcevic felhívta a figyelmemet arra, hogy a prágai kormány ma már kevésbbé tart a németektől, azaz szabatosan kifejezve, a német veszélyt nem látja imminensnek. Szerinte Hitler nem hivatalos formában tapogatódzott a csehszlovák kormánynál a két állam közötti jobb atmoszféra megteremtésének lehetőségéről. Romániával kapcsolatban informáltnak látszott arról a beszélgetésről, amelyet Nagy bukaresti ügyvivőnk Antonescu román külügyminiszterrel folytatott, amelynek során szóbakerült Magyarország és Románia közötti viszony javításának problémája. Ugyancsak tudni látszott a követ arról, hogy a Lucacciu szoborincidens

2

1 sikeres befejezést nyert. Kobr budapesti csehszlovák követ tapogatózásáról is tájékozva volt. Azt a benyomást keltette bennem általában a jugoszláv követtel folytatott beszélgetés, mintha a kisentente államainak most majdnem egyidejűleg meginduló barátságos hangnemben tartott nyilatkozatai közös megegyezés alapján történnének. A beszélgetésről, illetve a jugoszláv követnek arról az elgondolásáról, hogy a Rómában állítólag tervbevett nagy együttműködés helyett a kisentente államaival próbáljunk megegyezést találni, az volt a benyomásom, hogy az nem támaszkodott utasításra. Ezért nyilatkozatának ez a része bizonytalan elgondolásként jelentkezett és nem öltött konkrét formát. Küm. pol. 1937—7/25—261. Eredeti tisztázat. 2

1 Valószínűnek látszik, hogy a szatmárnémeti (satumarei) hatóságoknak arról az 1936 decemberi intézkedéséről van szó, amikor a város parkjából eltávolították a magyar műemlékeket, s helyettük felállították V. Lucaciunak (1852—1923), a román nemzeti törekvések harcosának a szobrát. 13* 195