Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)
88. NAPIJELENTÉS BOSSY BUDAPESTI ROMÁN KÖVET ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1937. január 23. Ma felkeresett Bossy budapesti román követ. Eleinte közömbös dolgokról folyt a beszélgetés, mindegyikünk azt várta, hogy a másik fél térjen át a politikai kérdésekre, illetve a Magyarország és Románia között fennálló rossz viszonyra. Tekintettel arra, hogy Antonescu román külügyminiszter már néhány héttel ezelőtt Nagy ügyvivőnkkel szemben tett nyilatkozattal kezdeményezett egy beszélgetést, mely a magyar—román feszültség enyhítésére irányult, én végre megtörtem a jeget és azzal a megjegyzéssel, hogy sajnálom, hogy a magyar—román viszony rendkívül sok kívánnivalót hagy hátra és hogy elvileg hajlandó volnék a magam részéről a fennálló feszültség enyhítésére közreműködni — megnyitottam a politikai beszélgetést. A két állam közötti kapcsolatok esetleges konkrét megbeszélésének előfeltételeiről ugyanúgy nyilatkoztam a román követnek, mint azt néhány nap előtt Kobr csehszlovák követtel szemben tettem. 2 2 Hozzáfűztem, hogy nézetem szerint, amennyiben Románia hajlandó volna az általam jelzett előfeltételeket teljesíteni, úgy ezekből a megbeszélésekből ki kellene küszöbölni minden, a territoriális kérdésekre vonatkozó momentumot, azaz megállapítottam, hogy a magunk részéről készek vagyunk teljesen mellőzni a territoriális revizió kérdését, aminek fejében azonban Romániának le kellene mondania minden olyan kérdés felvetéséről, amely akár közvetve, akár közvetlen formában részünkről a mai határok végleges elismerését jelenthetné. Tisztában vagyunk azzal — folytattam — hogy a magyar—román közeledés, tekintettel a legelterjedtebb és legfontosabb román lapok úszító hadjárata következtében kialakult hangulatra, nagy nehézségekbe fog ütközri. Tudjuk azt is, hogy igazán barátságos viszony a két állam között egyelőre aligha fog kifejlődhetni, de viszont kölcsönös jóakarat mellett lehetségesnek tartjuk egészségesebb relációk kifejlesztését, amivel az adott viszonyok között egyelőre meg kellene elégednünk. Ismételten hangsúlyoztam, hogy az elvi hajlandóság kapcsolataink normalizálására bennünk meg van, ami természetesen nem jelenti azt, hogy minden áron, azaz elvből meg akarunk egyezni. Amennyiben a román kormány azt a nézetet vallaná, hogy szerény követeléseinket nem teljesítheti, úgy bele fogunk nyugodni a megváltozhatatlanba és tovább folytatjuk azt a politikánkat, amelyet eddig követtünk, mely arra irányul, hogy barátainkkal fennálló benső viszonyunkat elmélyítsük és még jobban kiépítsük. Bossy követ igyekezett a román sajtót megvédeni. Kijelentette, hogy nézete szerint Romániában nincsen gyűlölet Magyarország ellen és hogy a magyar sajtó a kétségtelenül néha előforduló magyarellenes támadásokat roppantul túlozza. Az a benyomása, mintha a magyar lapok az utóbbi időben majdnem kizárólag Románia ellen intéznének szenvedélyes támadá2 2 Lásd e kötet 54. sz. iratát. 196
