Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Jugoszláviának közölnie kellene előre két partnerével, kik meghiúsítanák a tárgyalásokat. Ezen kijelentésével Kobylanski ellentétbe helyezkedett Szembek 8 gróf nézetével, aki június 25-én azt mondta volt Horynak, 9 hogy a legcélszerűbb volna, ha a közeledés ügyét ott folytatnók, ahol 1926-ban elhagytuk, visszatérnénk az akkori tárgyalásokra és egy non-agressziós paktum megkötését túznők ki célul. Kobylanski ezen alkalommal azt is mondta Horynak, hogy Stojadinovic az Orlowski által említett formula megválasztást teljesen a magyar kormányra bízza. Hory benyomása az volt, hogy a lengyelek elérkezettnek látják az időt közvetlen tárgyalások megkezdésére Jugoszlávia és Magyarország között. Ezek után került sor Alth július 24-iki beszélgetésére Stojadinovich-al, mely a következőképpen folyt le: Előbb konstatálták, hogy az osztrák Habsburg-restauráció nem aktuális többé, aztán Alth átadott Stojadino­vic-nak egy feljegyzést az utóbbi idők kisebbségi sérelmeiről és rámutatott, hogy e sérelmek a legjobban a kisebbségi szerződés keretében volnának megoldhatók. Ezt Stojadinovic elütötte azzal, hogy „minek egy kisebbségi szerződés? A németekkel is jóban vagyunk és velük nincs szerződésünk." Stojadinovic elismerte, hogy a közeledés eszméje Magyarországon minden rétegben kedvező fogadtatásra talált és kiemelte azt a kitüntető fogadtatást, amelyben a jugoszláv interparlamentáris delegáció tagjait a Kormányzó Űr részesítette. Alth rábeszélésére Stojadinovic megígérte, hogy egy határozott lépést fog tenni Magyarország irányában és tettekkel fogja közeledési haj­landóságát bebizonyítani. Kifejtette, hogy a magyar—jugoszláv viszonyt a német—jugoszláv jóviszony prizmáján keresztül látja, amelyet fenn akar tartani, mert arra súlyt helyez. A ,,les amis de mes amis sont mes amis" elv alapján köztünk is jó viszonynak kellene létesülni. Ha nem, akkor Németországnak választania kellene Jugoszlávia és Magyar­ország barátsága közt. Stojadinovic még kifejezte azon kívánságát, hogy differenciálva az államok között, hallgassunk a revízióról Jugoszláviá­val szemben, mire Alth a minister úr nevében biztosította, hogy a magyar kormány hajlandó Jugoszlávia érzékenységét területi kérdésekben kímélni. Stojadinovic erre kifejtette azon óhaját, hogy olyanféle deklarációt adjunk le erről, mint Viola követ 1 0 tette megbízólevele átadásakor, ha nem is olyan ünnepélyes formában. Ez jó ütőkártya volna a kezében, mondta. Alth a válaszadás elől kitért, majd Stojadinovic megismételte azon ígéretét, hogy a fentemlített lépést meg fogja tenni. Alth ezt a kisebbségi sérelmek orvoslá­sára tett ígéretnek tekinti. Mikor Alth agusztus végén Stojadinovicnak felhozta a Jugoszláviába beengedendő lapok kérdését, Stojadinovic ismét hangoztatta vele szemben készségét a lassú, meggondolt közeledésre. A kommunizmus elleni közös védekezés gondolatát ez alkalommal melegen felkarolta. A hírek kicserélésé­ről szerinte a belgrádi rendőrfőnökkel kellene tárgyalnunk. Ezen kérdést szeptember 8-án aztán a belgrádi politikai osztályvezető is felhozta és közölte ottani ügyvivőnkkel, 1 1 hogy javaslatunkat a jugoszláv belügymi­8 Sembek, Ivan, a lengyel külügyminisztérium államtitkára. 9 Hory András, varsói magyar követ. 1 0 Viola, di Campalto Guido, belgrádi olasz követ. 1 1 Ghiczy Jenő .186

Next

/
Oldalképek
Tartalom