Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

nisztérium is örömmel fogadja. Kijelentette, hogy ha konkrét eset vetődik fel, a jugoszláv hatóságok a magyar hatóságokhoz fognak fordulni. Október 22-én a jugoszláviai magyarpárti vezetők küldöttségben jelentek meg Stojadinovicnál, aki ez alkalommal közölte velük, hogy ő Magyarországgal barátságos viszonyt akar létesíteni és a legjobb összeköttetést fenntartani. Ez, mondta, igen könnyen elérhető volna, ha magyar részről a határokat véglegesnek ismernék el. Sajnos a tendencia az ellenkező, fűzte hozzá, célravezetőbb volna pedig, ha Magyarország kiegyeznék az egyik szomszédjával. A másik két kisentente-partner ezt ölhetett kezekkel nézné, a jó viszony létesítése pedig igen könnyű volna, mert a két országnak közös a politikája bolsevistaellenes, Habsburgellenes és németbarát irányban. Nov. 12-én Alth megjegyezte Stojadinovic előtt, hogy most már tőle várjuk azon kilátásba helyezett lépést, mellyel Magyarország iránt való közeledési szándékának világos tanújelét akarta adni. Stojadinovic erre kijelentette, hogy óvatosan, lépésről-lépésre kell haladnia, mert a másik két kisentente-állam máris bizalmatlan iránta. Ő engedélyezte a Közművelődési Egylet, valamint a Népkör újra megnyitását, továbbá a Mussolini milánói beszéde

1

3 után rágyakorolt francia és kisentente-nyomás dacára megakadályozta, hogy politikusaik a beszéd miatt Magyarország ellen forduljanak, sajátmaga pedig vonakodott nyilatkozni. Mikor Alth a kiutasított Vass lelkész ügyét említette, kijelentette, hogy nehéz egyes túlbuzgó rendőri közegekkel megküzdeni. Ezen időponttól jan. közepéig közvetlen konverzációk a közeledés kérdésében nem voltak. 2. A közeledésre nézve kedvező események " .?I7) Július 28-án a jugoszláv belügy minister rendelettel megengedte, hogy a turistaszezonban a „Bpi Hirlap" és a „Pesti Napló" négy bánság területén (mely bánságok a magyar határtól távolesnek és melyekben magyar kisebbség alig van) árusíttassanak. Alth e rendeletet a kívánságaink tárgyában tett ígéretek szemérmetlen kijátszásának tekinti. Mikor augusztus végén Stojadinovic-nál felszólalt emiatt, utóbbi a rendeletet ügyetlenségnek minősítette, de nincs róla hírünk, hogy azt azóta módosította volna. Augusztus 16-án Alth utasítást kapott annak kijelentésére a jugoszláv külügyben, hogy a magyar kormány nem tudott előzetesen a szegedi alpolgármesternek az olympiai staféta váltása alkalmával mondott erősen revizionista szellemű beszédéről és azzal nem ért egyet. Mikor ezt ügyvivőnk közölte a jugoszláv politikai osztályvezetővel, az kijelentette, hogy az esetet rekriminálni nem akarták annakidején és ezért örömmel és köszönettel veszi kijelentésünket tudomásul, melynek Stojadinovic, aki őszintén óhajtja a közeledést, szintén örülni fog. Egy belgrádi footballistát, aki egy magyar játékost arculütött, Stojadinovic kívánságára 3 hónapra eltiltottak a játéktól. A Kormányzó Űr Jugoszlávián való átutazásával kapcsolatban a jugoszláv vezértitkár biztosította Althot, hogy a kormány a legmesszebb1

2 Lásd e kötet I. fejezetének 127. sz. jegyzetét. .187