Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)

tán a konszolidálás már is gyöngült, továbbá elnök úr utolsó ttléte óta a hatóságok és a különböző csehszlovák egyletek elnemzetlenítő munkája fokozottabban érezhető, ami a magyarságnak nyugalmát nem fokozza. Az ittélő magyarság mindenbe bele tud törődni, mert a történelmet megállítani nem tudja, de nem tudnak beletörődni és nem akar beletörődni a hatóságok részéről jövő elnemzetlenítő munkában. Az ittélő magyarság tisztában van azzal, hogy az Úristen nem azért teremtette a magyar fajt és nem azért engedte ezer évig viszontagságok között fejlődni és fennmaradni, hogy az ezerhuszonkettedik év után egy szerencsétlen háború folytán fajának egy nagy része átváltozzék más fajjá. A magyarság az idők folyamán sok minden csapáson átment, de mivel hű volt a nyelvéhez és ragaszkodott ahhoz, mindig felülkerekedett. Ha a magyarság kiállta a mohácsi vészt, ha a magyarság a török hódoltságot is túlélte, tudom biztosan azt, hogy el fog jönni az idő, amikor ezen a területen is a magyarság saját maga fogja intézni sorsát és nyelve és kultúrája elé senki sem fog akadályokat gördíteni. Ezt azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, hogy elnök úr tisztában legyen azzal, hogyha nem is tartozom azon idősebb generációhoz, amelyikről azt tetszett mondani, hogy nem alkalmasak az együttműködésre, de szükségesnek tartom leszögezni azt, hogy az ittélő magyarság korkülönbség nélkül magyar és magyarnak fog maradni és a magyar ügyeket szolgálni. Azok a magyarok, akik ma a csehszlovák pártok keretén belül akarják az itteni magyar kérdést megoldani, ha rögtön magyarul is beszélnek nem tartjuk őket magyaroknak, mert Csomor agrárpárti képviselő maradékbirtokot kapott a földreform folyamán és így megvásárolt, Schulcz Ignácz szociáldemokrata képviselő a magyarországi kommün alatt viselt tettei folytán kénytelen volt emigrálni és így semmiképpen sem tekinthetjük a magunkénak. Ezt a legjobban elnök úr fogja megérteni, aki a régi osztrák—magyar monarchia idején exponáltán dolgozott és így értékelni tudja azt, hogy ki meggyőződéses harcosa fajának és ki a konjuktúra hazafi. Ami elnök úrnak a nagyhatalmakra vonatkozó prognózisát illeti, ezzel foglalkozni nem kívánok, mert ezeknek viszonyait nem ismerem kellőkép. Elnök úr megemlítette azt, hogy Magyarországon is vár bizonyos változásokat, valószínűnek tartom azt, hogy ezen információi budapesti követe

106 révén jutott birtokába, engedje meg ellenben, hogy én, aki gyakran járom a magyarországi vidéket, ezt a prognózist ne higyjem el. Magyarországon szerintem van egy-két kérdés, amely megoldásra vár, de egyik kérdés sem veszélyezteti az ország belbékéjét annyira, mint például itt annak a kérdésnek a megoldása, hogy hogyan fog a búzavetés-terület korlátozása az egyes vidékek között direkt forradalmat létesíteni. Magyarországon ma jó termés után mindenki bízik a jobb jövőben, Szlovenszkón és Csehországban ellenben katasztrofális termés után minden kormányintézkedés a történelmi országok javára szól Szlovenszkó kárára. Az itteni kormánynak rövidlátó és ügyetlen politikája nézetem szerint olyan súlyos helyzetet teremtett itt Szlovenszkón, hogy nem bírom elképzelni máskép a helyzetet, illetve a nyugalmat csak úgy, hogy a kormány messzemenő engedményeket fog tenni 10

6 Kobr, Milos 157