Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)

Szlovenszkó felé, mely esetben a történelmi országok fogják a kormányt megfúrni. Nagyon természetes, hogy elnök úr egy ellenzéki képviselő előtt Csehszlovákia belső ügyeit rózsásan festi le, de én köteles tiszteletből figyelmeztetem elnök urat, hogy Csehszlovákiának belpolitikai helyzete minden csak nem rózsás, amit majd az eljövendő parlamenti ülésszak is igazolni fog. (A revízióról tett megjegyzésére készakarva nem tértem ki.) Elnök úr továbbá kifejtette azt, hogy Csehszlovákiát semmifajta belső zavar nem fenyegeti, majd pár perccel később, amikor a kormányba invitál bennünket ezt azzal indokolja, hogy külső forrongások esetén a mi kisebbségeink fogják ennek káros hatását érezni. Engedtessék meg nekem, hogy teljes tisztelettel rámutassak elősször e két kijelentés között fennálló ellentétre, amit bővebben fejtegetni nem óhajtok. Engedje meg elnök úr, hogy egy kérdést intézzek Önh öz, mit szólna elnök úr ahhoz, ha Romániában a helyzet továbbra is zavaros lesz és esetleg belső forradalomhoz vezetne és ennek eredménye az volna, hogy a magyar hatóságok és a magyarországi lakosok részéről békési tótokat persekválnák? Nem volna elnök úr az első, aki joggal nemzetközi fórum elé vinné a dolgot? Ugyanígy ítélem én meg a csehszlovákiai magyarság helyzetét abban az esetben, ha egy külállamban zavargások állanának elő. Nemcsak Magyarország, hanem minden igazságosan érző akár kis akár nagy hatalom támogatna bennünket akkor, legmesszebbmenőleg és védelmükbe venne. Köszönöm elnök úrnak azon kijelentését, hogy a nyelvi sérelmek tárgyában beadott memorandumomat magáévá teszi. Biztosra veseem azt, hogyha elnök úr erélyesen tudtára adja akaratát a szakminisztereknek, úgy egyes kérdésekben a magyarság jogai jobban lesznek respektálva mint eddig. Elnök úr konkrét formában fölajánlotta a magyarságnak, hogy vegyen részt a kormányzásban, sőt tárcanélküli miniszterséget is ajánlott. Engedje meg, hogy erre csak azt válaszoljam, hogy miután december 18-ka óta semmi nem történt helyzetünk enyhítésére, amire pedig ígéretet kaptunk, helyzetem pártom felé igen nehéz, mert nem tudom megindokolni sem azt, hogy

r mért tanúsítsunk újabb bizalmat a mai rendszer felé akkor, amikor a legnagyobb bizalomnyilvánítás után sem javult helyzetünk. Mielőtt bármi is történjék az illetékes csehszlovák tényezőkön a sor, hogy jóakaratukat és megértésüket a magyarsággal szemben bizonyítsák és ezért engedje meg, hogy a következő propozíciót tegyem. Az elnök úr által tett javaslatot pártom keretén belül sem fogom tárgyalni, amíg az 1937-es költségvetés a parlamentben nincs megszavazva. Elnök úr kegyeskedjék az ismertek alapján utasítani a minisztériumokat, hogy a költségvetés keretén belül a magyarság számarányának megfelelő juttatásokban részesüljön. Ha ez megtörtént, biztosra veszem azt, hogy még egy egész sereg elintézetlen kérdés lesz közöttünk és ha akkor meg méltóztatik engedni pártom vezetőségével minden kérdést szakszerűen és tárgyilagosan fogunk tárgyalni és ezt memorandum alakjában elnök úrhoz fogjuk juttatni. Addig ellenben míg a költségvetést nem látjuk, ezen memorandumot elkészíteni nem tudjuk, mert nem látjuk célirányosnak, hogy elibevágjunk elnök úr esetleges intencióinak. Fenntartjuk magunknak ellenben teljes szabadságunkat, hogy úgy gazdasági, mint kulturális és nyelvi sérelmeinket továbbra is a kormányhoz beterjeszthessük, mert nem tehetjük 158